A Nagy Háború borzalmait követően vált a skarlátvörös pipacskitűző (Poppy) az emlékezés jelképévé a Nemzetközösség területén. Főleg Ausztráliában, Kanadában de leginkább az Egyesült Királyság területén láthatunk októbertől egyre több ember ruhájára, autójára, üzletére kitűzve vörös pipacsot. A veteránokat foglalkoztató Poppy Factoryt látogattam meg Londonban, ahol nemcsak a november második vasárnapján megtartandó Emlékezés Vasárnapjának koszorúi és keresztjei, hanem több millió britnek az öltözetét ékesítő Poppy is készül.
Elöljáróban hadd válaszoljam meg két pontban azt a kérdést, ami biztos, hogy nagyon sokakban felmerülhetett a bevezetőmet olvasva: De mégis mi köze a magyaroknak ahhoz, hogy a „hülye angolok, angol hülyék” hogyan emlékeznek a katonáikra? És különben is, ők az ellenségeink voltak az I. világháborúban!
- A Poppy viselésével az összes – így a modern korban és napjainkban zajló fegyveres konfliktusban elesett harcosukra emlékszik a brit nemzet. Jelenleg velük vagyunk egy csapatban, így az ő áldozatuk a mienk is. Az ő szövetségüknek és áldozatuknak is köszönhetjük mi magyarok, hogy nem orosz katonák masíroznak az Andrássy úton, mint ahogy iszlám szélsőségesek sem nyakazzák le békés honfitársainkat országszerte. Nyugodtan valljuk be magunknak: ez jóval nagyobb és kezelhetetlenebb tragédiát jelentene a magyarságnak, mint a NAV botrány, karigeri, internetadó, Szanyi kapitány alkoholfogyasztási szokásai és annak következményei, Soros, elsikkasztott zsinagógapénz vagy szinte bármi más, ami most ránk köszönne a főoldalon, ha a fősodrású média bármely szereplőjének a weboldalára rákattintanánk
- Több százezer magyar él az Egyesült Királyság területén békében, nyugalomban, anyagilag és erkölcsileg megbecsülve. Így joggal elvárható, hogy megtiszteljék a befogadó nemzetet annyival, hogy azok történelmi szokásaikkal legalább alapszinten tisztába legyenek és ne értetlenkedjenek azon, miután hosszú évek óta új otthonra leltek Angliában, hogy az angolok miért viselik ősszel azt a piros vackot a ruháikon?
Fotó: online365.hu
Belgium, Flamand régiójában zajlott le a II. Ypresi Csata 1915. április 21 és május 25. között. Itt vetették be először sikeresen a németek a klórin harci gázt. A Kanadai Expedíciós Hadtest állásait április 22-én támadták klórínnal a németek, ennek ellenére a kanadaiak tartani tudták az állásaikat, majd 17 nappalon és éjjelen keresztül súlyos harcok bontakoztak ki, ahol szó szerint egyetlen egy percre nem némultak el a fegyverek.
Itt teljesített önkéntes szolgálatot John McCrae alezredes, aki nem csak katona, hanem orvos és költő is volt. Május 2-án vesztette el a harcmezőn közeli jó barátját Alexis Helmert. A sors mostoha fintoraként neki kellett a temetési szertartást megtartani, ami alatt észrevette, hogy milyen gyorsan nőnek a pipacsok az Ypresi ütközetben elesettek sírján. Ennek hatására a következő nap egy katonai mentőautó platóján megírta az első világégés egyik legnépszerűbb és legtöbbet idézett versét a In Flanders Fields-et.
Az Antant propagandagépezete szinte azonnal felhasználta az alkotás népszerűségét újoncok toborzására és háborús kötvények értékesítésére. Ennek következtében az elesett katonák sírján nyíló skarlátvörös pipacs a világon az egyik legismertebb szimbólumává vált a fegyveres konfliktusok áldozatainak emlékére.
Moina Bell Michael, aki egy amerikai tanárnő volt annyira magával ragadta Mcrae verse, hogy kollégáitól gyűjtött pénzből pipacsokat vett, amiket eladott, hogy annak profitjából az Egyesült Államok veteránjait tudja támogatni. Ezt az ötletet szőtte tovább Madame Guerin, aki Franciaországból szelte át az óceánt, hogy az Államok területén több millió Poppyt adjon el, aminek hasznát a hazája világháborús kárainak enyhítésére fordíthatta. Ő javasolta a Brit Légiónak Haig gróffal való találkozásakor, hogy használják a pipacsot, mint jelkép.
1922-ben George Howson megalapított a Disabled Society-t a rokkant veteránok támogatására, hogy azok Poppykat gyártsanak oly módon megtervezve, hogy azt olyan ember is össze tudja illeszteni, aki elvesztette az egyik kezét. Öt volt bajtársával alapította meg az első kicsiny üzemét az Old Kent Road-on Londonban, ahol az első brit Poppy készült el.
1925-re az üzem kicsinek bizonyult és elköltözött a jelenlegi helyére Richmondba, amit az alábbi fényképeimmel szeretnék bemutatni Nektek:
November 11-én, délelőtt 11 órakor 2 perce megáll és elhalkul az ország, hogy így emlékezzenek azokra, akik feláldozták az életüket az utókor számára
