A világ legnagyobb ismert teknősének különleges fosszíliáját fedezték fel Dél-Amerikában. Az új felfedezés megváltoztathatja a teknősök családfájáról alkotott elméletet.
A Stupendemys geographicus páncélja három méter hosszú. A hím páncélon szarvak láthatók, ami ritkaság a teknősöknél – közölte a Zürichi Egyetem Paleontológiai Intézete és Múzeuma (UZH) szerdán.
A szokatlan teknős létezése régóta ismert. A faj az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb teknős, amely valaha létezett – közölte Marcelo Sanchez, az intézmény igazgatója.
Az állat százszor nagyobb volt, mint legközelebbi rokona, az Amazonasban élő Duméril-folyamteknős (Peltocephalus dumerilianus).
A Stupendemys geographicus olyan területen volt honos, amely remek adottságai miatt jó néhány gigantikus állatfaj otthonául szolgált: Dél-Amerika trópusi északi része – a mai Kolumbia, Venezuela és Brazília – területe 5-10 millió évvel ezelőtt tápanyagban gazdag, mocsaras élőhely volt, ahol többek között óriás rágcsálók és páncéloshüllők (krokodilok, alligátorok, kajmánok és gaviálok) éltek. Ezen korszakban élt itt a Stupendemys geographicus is, amelyet csak az 1970-es években írtak le először.
Az új, szokatlan leletre venezuelai és kolumbiai lelőhelyeken bukkantak az UZH kutatói. Mivel bebizonyosodott, hogy kétféle páncéltípus létezik, a tudósok megállapították, hogy a Stupendemys geographicus esetében a két nem páncélja különbözik: a hímén szarvak voltak, amelyek a nősténynél hiányoztak. Az úgynevezett nyakfordító teknősök csoportjában ez az első bizonyíték és példa arra, hogy a hímek és a nőstények eltérő páncélúak voltak.
A nyakfordító teknősök a teknősök azon csoportja, mely nem tudja nyakát visszahúzni páncéljába, ehelyett oldalt hajtva mellé helyezi.
A lelet alapján a teknősök története némi finomításra szorul. „A minták elemzése után alapvetően kellett revideálnunk a faj evolúciós kapcsolatait a teknősök családfáján belül. Most már tudjuk, hogy az Amazonas vidékének bizonyos ma élő fajai a Stupendemys legközelebbi élő rokonai” – mondta Sanchez.
Emellett a Brazíliából, Kolumbiából és Venezuelából származó fosszíliák arra is utalnak, hogy az óriásteknősök földrajzi elterjedése jóval nagyobb volt, mint azt eddig feltételezték: a dél-amerikai kontinens teljes északi részén honosak voltak.
