Mindenki képes, csak van aki másként, fogalmazta meg a látássérült Lengyel Zsófi a Veszprémi Szakképző Centrum Szent-Györgyi Albert Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája diákjainak tartott érzékenyítő foglalkozáson február 11-én.
Zsófi elmondta, hogy hét éves volt, mire az orvosok kiderítették azt, hogy mi a baja. Állapotára mondtak sok mindent, még azt is, hogy agydaganata van. Tudja, állapota visszafordíthatatlan. Neki így kell leélnie az életét. Attól, hogy bezárkózik és szomorkodik, csak rosszabb lesz. Ki kell tehát hoznia ebből az állapotból a legtöbbet. Teljes életet él, nyelvi tagozatos gimnáziumban érettségizett, angolul és olaszul beszél, nyelvvizsgát szerzett, diplomázott.
Jelenleg Székesfehérváron, ahol él vőlegényével, az önkormányzatnál dolgozik, feladata az érzékenyítés. Azon kívül sokat utazik, oktatási intézmények, közösségek meghívására, hogy beszéljen a fogyatékossággal élők mindennapjairól. Úgy tapasztalja, fogékony erre a társadalom. Zsófi Ajkára vonattal érkezett, ugyanis vőlegénye, aki tűzoltó, aznap szolgálatban volt, így nem tudta elvinni. Elmondta, a buszt jobban szereti, ott ugyanis szól a sofőr, mikor kell leszállnia. A vonaton, ha nem mondják be, melyik állomás következik, kérdeznie kell. Gyalogosan az ismert útvonalakon egyedül is tud közlekedni.
Mint más huszonéves lány, szereti a szép ruhákat, kisminkeli magát, úgy lép ki a lakásból. Egyszer hallotta, hogy a fiúk megszólalnak mögötte. Odanézz, milyen jó nő. De nézd vak. Ez természetesen Zsófinak sem esett jól. Egy fogyatékossággal élő talán nem nézhet ki jól? Ő nem adhat magára? Még mindig van aki úgy gondolja, a sérült élete abból áll, hogy ül otthon és sajnálja magát? Az érzékenyítés arról is szól, hogy ezt a szemléletet megváltoztassák.
– Mindenkit lehet valamiért csúfolni, mondta Zsófi. Mindenkinek van keresztje. Nekem az, hogy látássérültként születtem, más mozgássérültként, nagyothallóként, értelmi sérültként, vagy szervi betegséggel, esetleg romaként. Van, akinek a tanulás megy nehezen, másnak a külseje előnytelen. Senki nem kérte a betegségét. Mi is ugyanúgy érzünk, gondolkodunk, élünk.
Zsófi elmondta, semmiből nem maradt ki, amit a kortársai átéltek. Vannak barátai, jár szórakozni, a sportban is sikeres. Négyszeres országos triatlon bajnok, ötszörös országos kerékpár bajnok, világbajnoki bronz érmes Kanadában, a triatlon világbajnokságon háromszor, az Európa bajnokságon négyszer vett részt. Azon kívül számos érmet szerzett különféle versenyeken. A látássérültek számára a sportolás és a versenyzés sem egyszerű. Segítőre van szükségük, akivel megteszik a távot. Egészen félelmetes, amikor a nem látó belemegy a tengerbe és a hullámok között elkezd úszni. A segítő, aki mellette úszik, mondja az irányt, majd összekötött kézzel futják le a távot, a kerékpárnál pedig a tandem jöhet szóba, az első ülésen egy látóval. A sikerhez nem csak a versenyzőnek, a segítőnek is fel kell vennie az iramot. Ez, hogy másokra van utalva, kiszolgáltatottság. Nagyon kell bízni a másik emberben. A bizalomnak a hétköznapokban is működnie kell.
A bevásárlásnál például nem látja, milyen pénzt ad ki a kezéből, és a megfelelő összeget kapja-e vissza. Zsófi ruhát vásárolni látó társaságában megy, aki megnézi, hogy a darab jól áll-e neki. A ruhadarabjait az anyaguk alapján tudja megkülönböztetni, és tudja, milyen színt hova tett a szekrényben. Egyedül öltözködik, sminkeli magát. Főzni is szeret és tud, főként szószokat készít. A modern technika vívmányai az önálló életvitelt is segítik. Számítógépén megtanulta a billentyűzet használatát, amit leír, a gépen egy program hangosan felolvassa neki. Ennek a tanulásban és a munkában is hasznát veszi. Telefonja bemondja, ki keresi, ha hívása érkezik, az üzeneteit pedig felolvassa a rendszer. Használja a közösségi oldalakat, nemrég indult a youtube csatornán a Mindenki képes című oldala, amely szintén az érzékenyítést szolgálja.
Zsófi elmondta, tavaly a Tovafutók által szervezett duatlon versenyen vőlegényével tandem kerékpáron indult, az idén áprilisban ismét rajzhoz állnak. Az iskolába a foglalkozásra Szélessy Péter hívta meg, aki csoporttársa volt az egyetemen. Szaniszló Edit, az intézmény igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy az iskolában többségében leendő segítő foglalkozásúakat képeznek, és fontosnak tartják, hogy tanulmányaik kezdetétől ismerjék meg a fogyatékossággal élők életét. Így ha kikerülnek az iskolából és találkoznak ilyen emberekkel, jól tudják kezelni a helyzetet.
AJKA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA -Fotó / Pixabay