Egy Irakban feltárt neandervölgyi temetkezési hely leletei arra utalnak, hogy a 70 ezer évvel ezelőtt ott élő neandervölgyi emberek „halotti szertartással” búcsúztathatták halottjaikat – számoltak be róla kedden brit hírportálok.
A kutatók a közelmúltban újabb neandervölgyi ember maradványait fedezték fel Bagdadtól 800 kilométerre északra, a Sanidar-barlangban, ahol korábban már találtak neandervölgyi maradványokat. A most feltárt, Sanidar Z-nek elnevezett neandervölgyi csontvázából jó állapotban maradt fenn a koponya, a mellkas felső része és mindkét keze. Bár a nemét még nem tudták megállapítani, az elemzésből már kiderült, hogy több mint 70 ezer éves a lelet, és egy középkorú vagy idősebb neandervölgyi maradványa.
A barlang további tíz neandervölgyi otthona volt, az ő maradványaikat 60 évvel ezelőtt tárták fel a régészek. Az egyik csontváz körül ősi pollennyomokat is találtak. A pollen jelenlétéből néhány régész arra következtetett, hogy ezek az ősemberek nemcsak eltemették a halottjaikat, hanem virágokat is tettek köréjük. Ez pedig ellentmond annak a korábban széles körben elterjedt feltételezésnek, hogy a neandervölgyiek buták és állatiasak lettek volna.
A pollennyomok miatt a Sanidar-barlang „virágos temetőként” vált híressé.
Chris Hunt kulturális antropológus, a liverpooli John Moores Egyetem tudósa az új sanidari leletet „egy igazán látványos felfedezésként” értékelte. Mint mondta: a testet a barlang padlóján egy mélyedésbe fektették félig fekvő helyzetben, és a feje mögé egy követ tettek.
A tíz neandervölgyi maradványa közül négyet „különleges együttesként” találtak meg, ami felveti, hogy az egykor ott élő neandervölgyiek visszatértek erre a helyre, hogy ott helyezzék nyugalomra halottjaikat. Hunt szerint a négy test egy akkora területen helyezkedett el, mint egy „kisméretű ebédlőasztal székekkel”.
Hunt úgy vélte, ha modern emberekről lenne szó, használhatnánk a „temető” kifejezést, de ez egyelőre még túl messze van attól, amit a neandervölgyiek viselkedéséről tudunk.
MTI – Fotó: A Shanidar-barlang bejárata, wikipédia
