Megnyitotta a XII. Piusz pápa korára vonatkozó levéltári gyűjteményét a Vatikán

Történészek hada rohanta meg a Vatikáni Apostoli Levéltárnak XII. Piusz pápaságára vonatkozó, hétfőn megnyitott részlegét, amely az egykori pápa megválasztásától, 1939. március 2-tól 1958. október 9-én bekövetkezett haláláig tart, vagyis a második világháború és az azt követő hidegháború éveit foglalja magába. 

Az erre az időszakra vonatkozó dokumentáció mintegy 2 millió iratanyag – mondta el Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék államközi kapcsolatainak titkára (külügyminiszter) a Vatican News hírportálnak.     

A XII. Piusszal kapcsolatos anyag kulcsfontosságú bizonyítékot szolgáltathat többek között a Vatikán szerepéről a hidegháborúban, az európai integrációs folyamatban, az olaszországi kommunista befolyás visszatartására irányuló erőfeszítéseiről, az Olaszország és a Vatikán közötti konkordátum kérdéseiről, humanitárius és segélynyújtási akciókról,  valamint a Szovjetunióval és Izraellel fenntartott kapcsolatairól.
    

Több mint kétszáz történész jelentkezett a történelmi eseményre. Az anyag feldolgozása évekig is eltarthat. A vatikáni levéltárat csak egyetemi kutatók látogathatják. 
    

Az első történészek egyike, aki belépést nyert a levéltárba hétfőn, Hubert Wolf német egyháztörténész, a münsteri egyetem tanára volt.
„Reméljük, hogy a forrásokból választ kapunk a Piusz tevékenységét övező fő kérdésekre” – mondta a történész.
    

„Emberek – katolikusok és zsidók – millióiból egyaránt hatalmas emberi érdeklődést váltanak ki ezek a levéltári dokumentumok” – mondta Susanne Browne-Fleming, az egyesült államokbeli holokauszt emlékmúzeum nemzetközi programigazgatója. 
    

Az iratokból várakozások szerint újabb részletek derülnek ki a katolikus egyháznak a holokauszthoz való hozzáállásáról.
A kérdés nagyon vitatott, az Apostoli Szentszéket 1939 és 1958 között irányító XII. Piuszt ugyanis többen azzal vádolták, hogy közömbösséget mutatott a zsidók lemészárlásával szemben, és nem emelte fel a szavát Adolf Hitler ellen.
    

A pápa védelmezői szerint azonban Piusz a színfalak mögött a nácik által üldözötteket mentett meg, rendházakat, kolostorokat és más egyházi intézményeket nyitva meg előttük. XII. Piusz pápa vezetésével a katolikus egyház egymillió zsidót mentett meg, ami több, mint amennyit más nemzetközi szervezeteknek együtt sikerült.
    

„Az egyház nem fél a történelemtől” – mondta egy éve Ferenc pápa, amikor a vitatott levéltári anyag megnyitásáról döntött.
    

A pápa, egy római arisztokrata, „sosem emelte fel a hangját, és kétlem, hogy a dokumentumok ennek ellentmondanának”- jegyezte meg Ana Foa olasz történész, aki rámutatott arra, hogy az egyházfő magatartása a németekkel szemben „nagyon diplomatikus és hagyományos volt”.
    

„A háború alatt úgy gondolta, hogy a feladata az életek mentése, nem pedig az ideológiák elítélése” – tette hozzá a professzor emeritus. „XII. Piusz korának terméke volt, nem volt különösebben zsidóellenes, de nem tagadta az egyház zsidóellenes történelmét”.
    

„A háború utáni időszakban hatalmas tőkét gyűjtött a katolikus intézmények által bújtatott zsidók hálájából, de ezt nem gyümölcsöztette. Ehhez nem értett, a múlt embere volt”.
    

Gallagher érsek ezzel szemben azt emelte ki, hogy az iratokból nyilvánvalóan kiderülnek azok az erőfeszítések, amelyekkel XII. Piusz az üldözöttek, az életveszélyben lévők megmentésére, megsegítésére törekedett. Kiderül továbbá, hogy a nácizmus milyen gyűlölettel viseltetett a katolikus egyház és maga a pápa iránt. 

MTI
    

Exit mobile version