A mostanihoz hasonló lehetett a táj a mai Észak-Szibériában a jégkorszak idején, amikor még mamutok és gyapjas orrszarvúk lakták a területet – állapították meg a brnói Masaryk Egyetem botanikusai, a hatalmas növényevők gyomortartalmának elemzése révén.
Az Ecography című folyóiratban publikált tanulmány készítői eredményeikkel megcáfolták azt a régi elméletet, amely szerint a jégkorszak méretes emlősei egy Közép-Európától Alaszkáig terjedő erdőtlen sztyeppén éltek.
A hajdani vidék „arculatát” részben rekonstruálni lehet az üledékes kőzetekben megőrződött pollen- és növénymaradványok elemzése révén, ám a mamutok gyomra sokkal jobb információforrásnak számít.
„Észak-Szibéria és Alaszka állandóan fagyott talajában nagytestű jégkorszaki növényevők jó állapotban megmaradt tetemeit fedezték fel, beleértve az emésztőrendszerük tartalmának maradványait is” – mondta Irena Axmanova, a cseh kutatócsoport vezetője.
A szakemberek összevetették az állatok gyomrában és ürülékében talált növénymaradványokat a jelenlegi észak-szibériai növényzettel és megállapították, hogy a mostanihoz hasonló lehetett a táj nagyjából 50 ezer évvel ezelőtt.
A cseh botanikusok nem közvetlenül vizsgálták a jégkorszaki növényevők gyomrát, hanem 27 olyan korábbi tanulmányt elemeztek, amelyekben az 50 ezer és 15 ezer évvel ezelőtti időszakban élt mamutok, rénszarvasok és gyapjas orrszarvúk fagyott tetemének gyomortartalmát analizálták a szakértők.
Axmanova szerint a mai Észak-Szibéria és Alaszka jégkorszaki emlőseinek élőhelyét tundra, vörösfenyő erdők és mocsarak jellemezték. A fű mellett az állatok a fűzfák és nyírfák ágaival táplálkoztak és csak nagyon ritkán találkoztak a sztyeppékre jellemző növényzetével.
A szakemberek szerint feltehetőleg ez a fajta vidék és annak stabilitása az oka annak, hogy a mamutok jóval később haltak ki Észak-Ázsiában mint a világ többi részén.
MTI – Fotó / Smitsonian Magazin
