Egy négyezer évvel ezelőtti bronzkori kultúra étrendjét és földművelési stratégiáját rekonstruálták izotópelemzéssel osztrák és német tudósok.
Az Ibériai-félszigeti El-Argar kultúra társadalma komplex településeken élt, temetkezési helyeinek és falvainak elrendezése erősen hierarchikus társadalomról árulkodik. Nagyrész a környező földeken termett gabonát fogyasztották, de az elit több húst evett, legalább is a kultúra fénykorában – számolt be róla a mannheimi Curt Engelhorn Régészeti Kutatóközpont és a kremsi Danube Magánegyetem kutatócsoportja a Plos One tudományos folyóiratban.
Corina Knippert és Kurt W. Alt vezetésével a kultúrához tartozó 75 ember maradványait vizsgálták meg izotópelemzéssel. Ezzel ki lehet deríteni, mit ettek életükben és hogy honnan származhatott az élelmük.
Ezen kívül analizálták kutyáik, marháik, juhaik, kecskéik és sertéseik és szarvasok csontmaradványait, valamint elszenesedett árpa- és búzamagvakat.
„Ezzel a korabeli tápláléklánc valamennyi szintjét megismertük” – mondta Knipper egy rádióműsorban.
A hajdani emberek közül 52-en a kultúra virágkorában nagyjából ezerfős La Bastida településen (a mai Murcia tartománybeli Totana), 23-an a kisebb, mintegy 300 fős Gatas faluban (a mai Almería tartománybeli Turre) éltek.
Az El-Argar kultúra Kr. e. 2200 körül bukkant fel, nagyjából 2500 négyzetkilométert foglalt magában az Ibériai-félsziget délkeleti részén, 650 év elteltével ért véget.
Az El-Argar-emberek az egyik első államszerű társadalmat alkották, erős elitjük a sziklákon épített, megerősített településeken élt. Készleteik és raktáraik voltak, valamint középületeik is, amelyeket valószínűleg igazgatásra építettek.
„Minden egy korai államszervezet irányába mutatott” – magyarázta az APA osztrák hírügynökségnek Alt.
A sziklás dombokon azonban se földművelésre, se állattenyésztésre nem volt lehetőség, ezért az élelemnek a völgyekből kellett érkeznie. Az izotópvizsgálat eredményei igazolták a feltételezést: a mérési értékek nagy szórása azt mutatja, hogy a felhalmozott készletek különböző termesztési helyekről származtak, és megerősíti, hogy a korai városi települések ellátásáról a környező vidék földművesei gondoskodtak.
A táplálék összetétele is mutatja, hogy a kisebb Gatas nem volt olyan gazdag, mint La Bastida, a központ, ahol nagyobb arányban fogyasztottak állati fehérjét.
El-Argar népe mindenekelőtt agrártársadalom volt, táplálkozásuk négyötöde gabonán alapult. Az elemzés adatai szerint mesterséges öntözés nélkül, szinte trágyamentesen termesztettek gabonát. Az állatokat a növénytermesztés melléktermékeivel takarmányozták.
Nem volt különbség a két nem étrendjének összetételében, egyenlő arányban fogyasztottak húst, tejtermékeket és gabonafélét. A hal nem szerepelt a menüben, noha Gatas csak három kilométerre volt a tengertől. A gyerekeket másfél-kétéves korukig egyértelműen szoptatták – mutatott rá Alt.
Az idők folyamán az állati eredetű táplálék aránya csökkent a két település népének étrendjében, ami a kutatók szerint az erőforrások túlhasználatára, az ellátás romlására utalhat, ami hozzájárulhatott az El-Argar-kultúra társadalmi-politikai szerkezetének hanyatlásához.
„Lázadásnak nincsenek nyomai, az éghajlat azonban szerepet játszhatott” – magyarázta Alt.
A régió ma is a legforróbb és legszárazabb része Spanyolországnak, az ásatások idején délben 45 Celsius-fok volt a kutatók elmondása szerint.
MTI – Fotón: Treasure of Villena, the second biggest gold finding in Europe. It is supposed to have been hidden by the Cabezo Redondo (near Villena) inhabitants – Wikipedia
