2019 nyarán, a Chance Program Görögországba költözése kapcsán írt blog bejegyzésemben ezt ígértem: „A csoport július 2-án indult, az első két hét történéseit a hét elején olvashatjátok, és utána hetente, vasárnaponként jelentkezem újra augusztus végéig, a turnus zárásáig.”
Aki követi a nehezen kezelhető gyerekek családjának szóló „Kétségbeesett szülőknek” szóló Facebook oldalt, vagy a Chance Program honlapját, jogosan érezheti becsapva magát, mert a beharangozás óta nem írtam semmit.
A magyarázatom egyszerű: nem volt erőm.
Ennek legfőbb oka, hogy 2005 óta a tavalyi volt a 2. legnehezebb turnusunk. Az „első helyezett” a 2013-as nyári volt, amikor először szerveztünk csoportos élményterápiás utazást Srí Lankára. Akkor hat (igencsak nehezen kezelhető, 12 -18 év közti) gyerek vett részt egy három hónapos turnusban – csupa új mentorral. Kint létünk alatt kellett saját bőrünkön megtanulnunk, hogyan működik a csoportos élményterápiás utazás, mert korábban (2005-13 között) csak egy- illetve kétfős, és sokkal rövidebb turnusokat szerveztünk. Közben kellett a kahawai házat kibővíteni, felszerelni, a helyi kapcsolatainkat kiépíteni, céget alapítani, a programlehetőségeket kipróbálni, stb.
Tavaly, amikor a Srí Lankai húsvéti robbantások után Kalamatába költöztünk, ugyanez ismétlődött azzal a különbséggel, hogy egy kivételével csupa tapasztalt, „harcedzett” mentor dolgozott velem (volt, aki 13. alkalommal). Srí Lanka elhagyása viszont sokkal jobban megviselt, mint gondoltam. 14 évet éltem kinn, szoros kapcsolataim lettek, és oda köt az a sok-sok élmény, siker, amit 18 csoport alatt az addigi 74 gyerekkel és családjaikkal, valamint a mentorokkal átéltünk.
A legközelebbi turnusunk februárban indul, van pár hetem, hogy végiggondoljam és megosszam veletek a Chance Program élményterápiás utazásának történetét, tanulságait.
Most tehát egy újabb ígéret: hetente kétszer fogok jelentkezni, és szubjektíven, a saját szemszögemből, valódi (nem felismerhető) esetek rövid ismertetésével fogom nektek bemutatni az élményterápiás utazást.
Vaskuti Pál István, klinikai gyermek szakpszichológus
(fotó: VPI)
