Kétszázötven ével ezelőtt született, 1770. április 7-én született Cockermouthban William Wordsworth angol költő, a romantikus költészet egyik legjelentősebb alakja.
Kisebb-nagyobb kitérőket nem számítva szinte egész élete az iparosodás által alig érintett, romlatlan természeti szépségében pompázó északnyugat-angliai Tóvidékhez, Cumbria grógsághoz kötődött. Jómódú családból származott, apja egy befolyásos földesúr ügyvédje volt. William 13 éves korában teljes árvaságra jutott három fivérével és Dorothy húgával együtt, és bennlakó diák lett Hawkshead falucska iskolájában, ahol a tananyag fontos része volt a 18. századi költészet tanulmányozása. A versek mellett itt vált meghatározó élménnyé számára a természet apró jelenségeinek felfedezése, megfigyelése. 1787-ben gyámjai segítségével Cambridge-ben a St. John College-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait, ám az iskola rideg és elvont szellemi légköre nyomasztotta.
1790-ben egy diáktársával a francia Alpokba indult gyalogtúrára, és az országban uralkodó forradalmi hangulat őt is magával ragadta, elkötelezett republikánus lett. Az egyetem elvégzése után vissza is tért Párizsba, ahol nemcsak a politika, de a szerelem is rátalált. Kedvese lett Annette Vallon, egy királypárti nemesember leánya, aki 1792-ben kislányt szült a költőnek. Wordsworth pénze fogytán kénytelen volt hazautazni Angliába, de vissza már nem térhetett, mivel 1793 februárjában kitört a háború Anglia és Franciaország között. Életének legsötétebb időszaka következett: pénz nélkül és magányosan, önmagával meghasonulva bolyongott az országban. 1795-ben azonban váratlan örökséghez jutott, és rajongva szeretett húgával együtt Alfoxdenben teremtett otthont maguknak, és életre szóló barátságot kötött költőtársával, Samuel Taylor Coleridge-dzsel.
A két Wordsworth testvér és Coleridge ettől kezdve gyakorlatilag elválaszthatatlanok lettek, együtt utazták be Németországot, és hazatérésük után egymás közelében telepedtek le szülőhelyükhöz közel, Grasmere-ben. Az együtt töltött időszakról, kirándulásaikról, filozófiáról és költészetről szóló beszélgetéseikről Dorothy számolt be naplóiban. A pezsdítő szellemi közeg Wordsworth kedélyére is kedvezően hatott, mindent megtett azért, hogy élete egyensúlyba kerüljön. 1802-ben áthajózott Calais-ba, hogy elrendezze Annette és lányuk sorsát, majd hazatérése után nem sokkal megnősült, elvette gyermekkori szerelmét, Mary Hutchisont. A házasságból öt gyermek született, akik közül kettő még igen fiatalon meghalt.
1813-ban családjával néhány kilométerrel arrébb, Rydal Mountba költözött, ahol kevés munkával járó, ám jól fizető postai munkát vállalt. Emellett rengeteget írt, gyakorta utazott Londonba, hogy kiadóival és híveivel találkozzék, és hatalmas gyalogtúrákat tett a környéken és Skóciában, majd Olaszországba is eljutott. Hírneve és elismertsége egyre nőtt, és 1843-ban ő lett Nagy-Britannia hivatalos koszorús költője (poeta laureatus). Otthonában halt meg 1850. április 23-án, hamvait a grasmere-i temetőben helyezték örök nyugalomra.
Wordsworth Coleridge mellett az angol romantikus költők első nemzedékének képviselője volt, aki a klasszicizmus személytelenségét a költői én, az emberi érzelmek és a természet középpontba emelésével helyettesítette. Korai költeményei még hagyományos formában íródott szentimentális tájleírások voltak. Radikális változást költészetében a Coleridge-dzsel való barátság és együttműködés hozott, az ő hatásának köszönhetően ismerte fel saját költői természetét, és fogalmazta meg költői programját. E program „terméke” volt az 1798-ban még névtelenül publikált első közös kötet, a Lírai balladák, amely az irodalomkritika szerint az angol romantika korszaknyitó műve volt.
A lírai balladákkal egy időben kezdett bele legnagyobb vállalkozásába: A remete címmel verses eposzt szándékozott írni Milton Elveszett paradicsomának mintájára, megfogalmazva nemzedékének történelmi tapasztalatát, a történelem és az emberi természet átfogó értelmezését. A mű azonban nem készült el, helyette viszont 1789 és 1805 között megírta több mint 9000 soros lírai önéletrajzát, mely már halála után, 1850-ben jelent meg Az előszó címmel.
Molnár Anna / MTI – Fotó / Wikipédia, Videó / Gábor Székely Youtube csatornája
