A Puerto Rico -ban a nemzet szimbólumának is tekintett őshonos kokibéka eddigi legrégebbi, megkövesedett maradványait elemezték tanulmányukban a paleontológusok.
A kokibéka jellegzetes magas ko-ki hangzású jelzőhangjáról kapta a nevét. Óriási becsben tartják a helyiek a kétéltű állatot, ugyanis a szigetország élővilága messze nem olyan gazdag, mint a szomszédos szigeteké. A tudósok most arra a megállapításra jutottak, hogy a kokibékák már legalább 29 millió éve élnek a karibi esőerdőkben.
A PhysOrg.com tudományos portálon most megjelent dolgozat szerint, a tudósok egy megkövesedett kokibéka (Eleutherodactylus coqui) mellső lábának töredékét vizsgálták meg. David Blackburn, a Floridai Természettudományi Múzeum kurátora, a tanulmány vezető szerzője elmondta: a csonttöredék az eddigi legősibb karibi békalelet.
A fosszíliát egy karibi szigeten, a Puerto Ricótól északnyugatra fekvő San Sebastian területén még 2012-ben találta Jorge Velez-Juarbe, a Los Angeles megyei Természettudományi Múzeum tengeri emlősökkel foglalkozó szakérője .A tudós és kollégái azon a helyszínen, egy folyó környékén több alkalommal végeztek kutatásokat, amelyek során fosszilis magvakat, tengeri állatok, teknősök és rágcsálók maradványait gyűjtötték.
Velez-Juarbe felidézte, hogy egy 2012-es feltáráson bukkant rá a csonttöredékre, és rögtön sejtette, hogy fontos leletet tart a kezében. „Amikor hazatértem vele, óvatosan megtisztítottam, hogy jobban megnézhessem, és mikor ellenőriztem a referenciákat, kiderült, hogy a Karib-szigetek legöregebb békáját találtam meg” – mesélte.
A most megvizsgált kokibéka-maradványt 29 millió éveseknek állapították meg a kuatók. Blackburn rámutatott, hogy ez az eddig a legöregebbnek vélt, 1987-ben a Dominikai Köztársaságban talált békafosszíliánál is jóval idősebb. Tudósok most újra meghatározták annak korát, és aszerint az csak 15-20 millió éves lehet.
A helyszín, ahol a megkövült maradványokra bukkant Jorge Velez-Juarbe és kollégái
A genetikai adatok és a faj családfái alapján a tudósok azt a hipotézist állították fel, hogy az esőbékák a földtörténeti oligocén korszakban már éltek, de ennek korábban nem volt fosszilis bizonyítéka. A békák könnyű csontocskái ritkán maradtak fenn jó megvizsgálható állapotban a trópusi éghajlat alatt. Velez-Jurabe arról is beszélt, hogy nem könnyű feladat egy több millió éves csontmaradványból egy adott fajhoz eljutni. Sokszor azon is múlik a siker, hogy sikerül-e felkutatni a megfelelő szakértőt. Neki 2017-ben sikerült floridai múzeumbeli kollégái segítségével azonosítani a békát.
Az Eleutherodactylus nemzetség mintegy 200 békafaja, köztük a kokibéka, a karibi térségben dominánsnak számít. A fosszilis maradvány tanúsága szerint legalább 29 millió éve ad nekik otthont ez a régió, ahová Dél-Amerikából érkezhettek.
Velez-Juarbe szerint az ilyen felfedezések azért is jelentősek, mert segítenek meghatározni a Karib-szigetek állatvilágának eredetét.
Az új felfedezés rettentő büszkeséggel töltötte el a helyi lakosokat.
Molnár Anna / MTI / Fotó – PHYS.ORG / JORGE VELEZ-JUARBE / Videó – Canal de Youtube Conociendo a Puerto Rico
