Tíz éve, 2010. április 20-án robbanás történt a British Petrol olajipari óriásvállalat Deepwater Horizon olajkitermelő platformján a Mexikói-öbölben. A detonáció és az azt követő tűz tizenegy munkás halálát, a platform elsüllyedését, az olajkút megsérülése az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb környezeti katasztrófáját okozta.
A Deepwater Horizon ötödik generációs mélytengeri olajfúró platform építését 1998 végén rendelte meg az időközben a Transocean óriásvállalatba beolvadó R&B Falcon cég. A dél-koreai Hyundai vállalat által 560 millió dollárért megépített, 112 méter hosszú, 78 méter széles, 97,4 méter magas, fúróberendezésével akár 8,85 km mélyre is leérő gigaszerkezet 2001-ben készült el, és rögtön a British Petrol (BP) vette bérbe Mexikói-öbölbeli fúrásokhoz.
A fúrótorony több olajmezőn is dolgozott, mielőtt 2010 februárjában átnavigálták a Louisiana partjaitól 66 kilométerre délkeletre, mintegy 1500 méter mélységben fekvő Macondo kutatóterepre, amelynek feltárási jogait a BP az előző évben szerezte meg. A Deepwater Horizon áprilisra kifúrta a tengerszint alatti 5600 méter mély feltáró kutat, amelyet vizsgálati célokra akartak használni. A hatalmas költség és a rövid határidő miatt munka közben több biztonsági szabályt is megszegtek, nem cserélték ki a kitörésgátló meghibásodott tömítését, eltekintettek a kút kiöntéséhez használt cement minőségének szigorú ellenőrzésétől, és gázszivárgási problémák is akadtak.
2010. április 20-án este 9 óra 56 perckor hatalmas víz- és iszapsugár lövellt a magasba, hatalmas robbanással metángáz tört ki a kútfuratból, majd tűz ütött ki. A fedélzeten dolgozó 126 emberből 11 meghalt, 115-öt mentőcsónakon vagy helikopteren sikerült kimenekíteni, közülük 17-en szenvedtek sérüléseket. A detonációban és az azt követő tűzben a platform megdőlt, két nappal később elsüllyedt, a sérült mélytengeri kútból naponta mintegy 800 ezer liter nyersolaj ömlött a Mexikói-öböl vizébe.
A vizsgálatok szerint a katasztrófát műszaki hibák összetett, egymással összefüggő sorozata, valamint emberi és tervezési tényezők együtt okozták. A cementtömítés elhelyezésekor keletkezett hő hatására az olajkútból kiszabadult metángáz felszökött a fúrószáron, gyorsan tágult, szétvetette a tömítéseket és zárószerkezeteket, majd berobbant. A platform kitörésgátlójának automatikusan működésbe kellett volna lépnie, elzárva a kutat, de a korábban nem javított meghibásodás miatt a kitörésgátló nem működött.
Mivel azelőtt ilyen mélységben még nem fúrtak olajkutat, az olajszivárgás megszüntetése is addig még nem alkalmazott módszereket igényelt. Megpróbálták távirányítású hajókkal elzárni a 450 tonnás biztonsági szelepet, aztán egy 100 tonnás olajfogó kupola leeresztésével próbálkoztak, mélytengeri robotokkal az olaj lebomlását segítő vegyszert lövelltek a vízbe, az olaj egy részét a vízfelszínről speciális egységekkel „fölözték le”. A szennyeződés május 20-án elérte Louisiana mocsaras, lápos partjait, majd Mississippi, Alabama, Florida és Texas partvidékét. A 24 ezer négyzetkilométeresre terebélyesedett olajfolt több száz kilométer hosszan húzódott a partok mentén, közvetlenül érintett nyolc nemzeti parkot és négyszáz állatfajt, felbecsülhetetlen károkat okozott az ökoszisztémában, válságba sodorta a halászatot. A többször a helyszínre látogató Barack Obama elnök „a környezetszennyezés szeptember 11-ének” nevezte a történteket.
A BP-nek csak július 12-én sikerült három dugattyúval lezárnia a kutat, amelyet ezután két szakaszban eltömítettek. Az augusztus 4-én befejeződött első, mechanikai elfojtásban nehéziszapot és cementet pumpáltak a felszínről a tengerfenéken fekvő kútba, ezzel visszafogták az olajrétegből feltörő nyomást. A második, ún. fenékelfojtásban nehéziszapot és cementet pumpáltak le az oldalirányból fúrt két mentesítő vájatba, amivel elzárták a feltörő olaj útját. A szivárgást véglegesen szeptember 19-én szüntették meg, a BP addig tízmilliárd dollárt fordított a katasztrófa elhárítására.
Az első elzárásig eltelt 106 nap alatt mintegy 4,9 millió hordónyi (780 millió liter) kőolaj ömlött a tengerbe, az Egyesült Államok legnagyobb környezeti katasztrófáját okozva. A hatalmas környezetszennyezés elhárításában 5600 vízi jármű vett részt, ennél nagyobb hajóhad korábban csak a második világháborúban, a szövetséges erők normandiai partraszállásakor gyűlt össze.
2013-ban a Mexikói-öböl partján fekvő öt szövetségi állam és a szövetségi kormány, valamint további 400, a katasztrófa által érintett helyi önkormányzat kártérítési pert indított a BP ellen. A per 2015 októberében az Egyesült Államok történetének legnagyobb egyetlen jogi személlyel kötött peren kívüli kártérítési megállapodásával zárult. Az egyezség értelmében a BP-nek 20,8 milliárd dolláros kártérítést kellett fizetnie (a természetes erőforrásokban okozott kárért 8,1 milliárd, a víztisztasági törvény megsértéséért 5,5 milliárd, az érintett államok és helyi önkormányzatok kárpótlására 5,9 milliárd, a később felmerülő problémák és egyéb ügyek rendezésére 1,3 milliárd dollárt). A brit olajipari óriás négymilliárd dollárt fizetett az ellene irányuló büntető vádemelés ejtése fejében, további dollármilliárdokat költött a kármentő munkálatokra, a helyreállítás és kárpótlás költsége minden előzetes becslésnél többe, összesen 65 milliárd dollárjába került. A kiömlött olaj egy része a tengerfenéken rakódott le, a környezeti csapással sújtott élővilág csak nagyon lassan regenerálódik, az ökológiai következmények még mindig megjósolhatatlanok.
A katasztrófáról Mélytengeri pokol címmel 2016-ban Peter Berg forgatott filmet Mark Wahlberg, Kurt Russell, John Malkovich és Kate Hudson főszereplésével, de az alkotás a sztárparádé ellenére sem bizonyult kasszasikernek.
MTI – Fotó /Daniel Beltrá, Videó / Nimit Parikh Youtube csatornája