Százhatvan éve, 1860. július 7-én született Gustav Mahler, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, a budapesti Operaház egykori igazgatója.
A csehországi Kalischtban (ma Kaliste) jött a világra, középosztálybeli zsidó családban. Zenei tanulmányait Bécsben végezte, közben Anton Brucknertől is vett magánórákat.
Húszéves korától vezényelt a Monarchia különböző városaiban, majd 1888-ban Beniczky Ferenc intendáns hívására elvállalta a budapesti Operaház igazgatói posztját.
A magyar fővárosban eltöltött két és fél év alatt rendkívüli érdemeket szerzett a művészi és anyagi fegyelem megszilárdítása terén, felpezsdítette a zenei életet. Többek között ő tűzte először műsorra Wagner Ringjének első két darabját, 1889-ben pedig Meyerbeer Hugenották című operájának különleges változatát mutatták be, mert Mahler az utolsó felvonást elhagyta.
Az öntörvényű művész tevékenysége azonban – ahogy élete során mindig – heves vitákat váltott ki. Miután szűkítették hatáskörét, beleszóltak műsorpolitikájába és antiszemita támadások is érték, lemondott tisztségéről. Ezután Hamburgban, majd 1897-től a bécsi operaházban dolgozott. Ezen állás elnyerése érdekében áttért a keresztény vallásra.
Szakmai elképzelései és származása miatt azonban itt is egyre többen támadták, ezért 1907-ben innen is távozott és 1910-ig a New York-i Metropolitan Operában dirigált.
A legenda szerint itt bemutatkozáskor figyelmeztették, hogy az intézmény zenekara messze elmarad a bécsi szinttől, mire Mahler azt válaszolta: „Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester”.
1902-ben elvette az alig 22 éves Alma Schindlert, de viszonyuk gyorsan megromlott. Mahler úgy vélte, csillogó elméjű, művelt és társaságkedvelő feleségének egyetlen feladata az ő boldoggá tétele, de az asszony ennél többre vágyott. Alma később olyan művészek múzsája lett, mint az építész Walter Gropius, a festő Oskar Kokoschka és a költő Franz Werfel, de haláláig ápolta Mahler örökségét.
A tökéletességre törekvő Mahler operaigazgatóként az előadások minden részletét megszabta. Így például – szakítva az addigi mereven pózoló stílussal – még az énekesek kéz- és fejtartására nézve is voltak utasításai. Karmesterként szigorúan tartotta magát a partitúrához, olykor szinte őrjöngve követelte a tiszta hangokat a zenészektől és az énekesektől. De az is igaz, hogy minden véleményt meghallgatott, s kész volt változtatni elgondolásain.
A romantikus szimfónia az ő kompozícióiban jutott fejlődésének végpontjáig. Zenéjében a későromantika líráján kívül érezhető a bécsi klasszikusok hatása és vonzódása a népköltészethez. Olyan komponistákra hatott, mint Schönberg, Sosztakovics és Benjamin Britten. Műveit több tételből építette fel, kitágítva időtartamukat és zenei eszközárukat.
Leghíresebb műve a VIII. szimfónia, amelynek bemutatóján 858 énekes és 171 zenész működött közre, a gigászi apparátus miatt ritkán játszott művet ezért is emlegetik Ezrek szimfóniája néven.
Tizedik, utolsó szimfóniáját már nem tudta befejezni, sőt a kilencedik szimfónia ősbemutatóját is halála után több mint egy évvel tartották. Dalciklusai közül a legismertebb a saját szövegére íródott Egy vándorlegény dalai, A fiú csodakürtje és a kislánya halála után befejezett Gyermekgyászdalok (ennek egyik darabjának eddig ismeretlen kézirata 2017-ben, Münchenben került elő).
Életművében különleges helyet foglal el „a halál jegyében fogant”, kínai versekre komponált Dal a Földről, a romantika eredményeinek és ellentmondásainak összefoglalása, egyben egy új zenei világ előhírnöke.
Mahler 1911. május 18-án halt meg Bécsben, szívbetegség következtében. Művei a náci Németországban nem szólalhattak meg. Zenéjét csak a múlt század második felében fedezték fel ismét. Claudio Abbado olasz karmester kezdeményezésére 1986-ban alakult meg a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar, a bécsi központú együttesbe Európa valamennyi országából érkeznek muzsikusok.
Budapesten 2005 óta rendeznek évente Mahler-ünnepet, egykori Teréz körúti lakhelyét emléktábla jelzi. Portréját születésének 150. évfordulóján avatták fel az Operaházban. Halálának centenáriumán Lipcsében a világ vezető zenekarai tizennégy koncerten adták elő valamennyi szimfóniáját és a Dal a Földről című művét.
Egy 2016-ban megjelent kötetben Mahler 250 levelét, levelezőlapját, telegramját gyűjtötték össze, melyeket harminc év alatt 35 különböző partnernek, mások mellett a zeneszerző Richard Straussnak küldött.
Ugyanebben az évben zenei kéziratok esetében rekordáron, 4,5 millió fontért (1,65 milliárd forintért) kelt el II. (Feltámadás) szimfóniájának kézirata a Sotheby’s londoni árverésén.
GD/MTI, Foto: altriSuoni@altriSuoni
