Paolo Fanciulli 100 márványtömbjéből szobrászok vésték ki a különleges alkotásokat, amelyek megvédik a partvidék halállományát a kizsákmányolástól.
Bár az olasz törvények tiltják a partvidéktől három tengeri mérföldre (mintegy 5,5 kilométerre) a vonóhálós halászatot, gyakran a hajók illegálisan, éjszaka dolgoznak ilyen eszközökkel. Őrszemeket alkalmaznak a partiőrség szemmel tartására vagy speciális műszereket használnak, hogy elrejtsék GPS-jeleiket.
Fanciulli egy toszkán faluban, Talamonéban nőtt fel, ahol 13 éves kora óta halászként dolgozott. Már az 1980-as években észlelte a vonóhálós halászat hatásait. Az ökoszisztéma károsodása megmutatkozott a napi fogáson és negatívan befolyásolta megélhetését. Így több helyi halásszal és a Greenpeace aktivistáival közösen tiltakozásul blokád alá vettek egy toszkán kereskedelmi kikötőt. Fanciulli szögesdróttal semmisítette meg a hálókat, egyszer még rendőrnek is kiadta magát, hogy megállítsa az illegálisan halászókat.
Bár aktivista tevékenysége igazi helyi hírességgé tette, ellenségeket is szerzett magának. A helyi maffia ellehetetlenítette számára fogása értékesítését a piacon. Ekkor fordult a turizmus felé. Hajókon vitte ki a látogatókat a tengerre, hogy megtanítsa őket horgászni, és megmutassa nekik a vonóhálós halászat hatását az ökoszisztémára. Hétvégente egy kis éttermet vezet, fogását pedig egy kizárólag etikus termékeket vásárló csoportnak, a Gruppi di Acquisto Solidalénak adja el. Az illegális halászat megállításához azonban mindez nem volt elég.
2006-ban a toszkán kormány betontömböket süllyesztett a tengerbe, hogy meggátolja a vonóhálók pusztítását.
A tömbök azonban egymástól túl távol voltak, a háló átsiklott közöttük – mondta Fanciulli. A férfi engedélyt kapott az Arpat helyi környezetvédelmi szervezettől, hogy saját költségén újabb 80 tömböt süllyesszen le a vízbe. Fanciulli azonban arra gondolt: mi lenne, ha egyszerű beton helyett „művészetet” teremtene a víz alatt. Kérésére a közeli Carrarában lévő kőbánya 100 márványtömböt adományozott neki. Majd a közösség segítségével művészeket vont be a projektbe, akik szobrokká alakították a tömböket.
Mások mellett Giorgio Butini, Massimo Lippi, Beverly Pepper és Emily Young művészek alkotásai kerültek így a víz alá. Ezek nemcsak fizikai akadályt jelentenek a hálók számára, de különleges vízalatti múzeumot formálnak. A toszkán tengerpart argentariói szakaszán álló szobrok egy része körben, egymástól 4 méter távolságra helyezkedik el. Középen egy obeliszk áll, Massimo Catalani olasz művész alkotása. Emily Young négy szobrot készített, mindegyik 12 tonnát nyom. A közelükben áll Aurora Vantaggiato hableánya. Lippi 17 szobrot készített.
A múzeum bárki számára nyitva áll, aki meg tudja látogatni, a helyszínre vezetett búvártúrákat is szerveznek. Roberto Danovaro biológus, az Anton Dohrn nápolyi kutatóközpont vezetője szerint a vonóhálós halászat olyan, mintha bombával vadásznának a halakra. „Kifogod a halat, de az élőhelyét is elpusztítod. Nincs esély az újranövekedésre, mert a vonóhálózás annyira pusztító” – mondta.
Fanciulli múzeumának azonban van hatása. Gioia Benedettini, az Arpat munkatársa szerint miközben a neptunfű nevű vízinövény tíz éve eltűnt, most elkezdett visszanőni a területen.
GD/MTI, Foto: Envato Elements
