Határozatban emlékezett meg a lengyel menekülteket segítő magyarokról a lengyel parlament alsóháza pénteken, a második világháború kitörésének 80. évfordulója alkalmából, kiemelve, hogy 1939 szeptemberétől több mint százezer lengyel menekült talált menedékre Magyarországon.
A 460 fős szejmben a 387 jelenlévő honatya közül 383-an
szavaztak a javaslat mellett, négyen adtak le ellenszavazatot.
A lengyelországi Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési
Intézet tanácsának elnöke, a kormányzó Jog és Igazságosság alsóházi
képviselője, Piotr Babinetz által benyújtott dokumentumban a szejm
háláját fejezi ki „a magyarok által a német-szovjet agressziónak és
megszállásnak a lengyel nemzet számára tragikus időszakában nyújtott
segítségért”.
A határozatban rámutatnak: 1939-ben „Adolf Hitler javaslatai
ellenére a Magyar Királyság nem vett részt Lengyelország
megtámadásában”. Idézik Teleki Pál miniszterelnök Adolf Hitlernek
írt táviratát: „Inkább felrobbantom a vasútvonalakat, mintsem részt
vegyek a Lengyelország elleni hadműveletben. Magyarország részéről
nemzeti becsület kérdése elkerülni mindenfajta Lengyelország elleni
katonai hadműveletet.”
A lengyel nemzet „soha nem felejti el, hogy Magyarországon
Horthy Miklós kormányzása idején biztonságos menedékre talált több
mint százezer civil és katonai menekült, köztük sok gyermek” – áll a
dokumentumban.
A képviselők megköszönték, hogy a háború idején Magyarországon
szabadon működhettek a lengyel diplomáciai képviseletek, a Lengyel
Intézet, lengyel iskolák és szervezetek, köszönetet mondtak a
Lengyelországból kivitt kulturális emlékek biztosításában nyújtott
segítségért is.
A szejm emlékezetben tartja, hogy „a magyar testvérek” nyitottak
voltak azon budapesti katonai és civil intézmények tevékenységére
is, amelyekben „mások mellett a lengyel-magyar együttműködés
patrónusa, Waclaw Felczak futárparancsnok szolgálta hazáját, ami
lehetővé tette az emigráns lengyel kormány és Lengyelország közötti
kapcsolat fenntartását” – írják.
Felidézik azon magyar katonák emlékét is, akik az 1943-44-es
úgynevezett volhíniai mészárlás idején mentették a lengyeleket,
valamint azokét, akik elutasították a németek elleni 1944-es varsói
felkelés leverésében való részvételt, „sőt támogatást nyújtottak a
felkelőknek”.
A Magyar Királyságnak a lengyelek iránti magatartása 1939-ben,
valamint a lengyeleknek a magyarok iránti 1956-os magatartása „a két
nagy közép-európai nemzet (…) baráti együttműködésének erős és
állandó alapját” képezi – szögezik le.
Varsóban vasárnap tartanak nemzetközi megemlékezést a második
világháború kitörésének 80. évfordulója alkalmából. A náci
Németország 1939. szeptember 1-jére virradó éjjel támadta meg
Lengyelországot.
MTI
