Salamon király bányáit rejtheti Izraelben a Timna Nemzeti Park – írta a The Jerusalem Post című angol nyelvű izraeli újság honlapja pénteken.
Ha történeti forrásnak tekintjük a Bibliát, akkor az első Szentély korában, Saul, Dávid és Salamon király idején rendkívüli gazdagságban éltek a zsidó királyok. Vagyonukra magyarázatot adhatnak a Bibliában nem említett, a mai Izrael területén lévő Timnában, illetve a mai Jordániában lévő Kirbet-en-Nahaszban, a Holt-tengeri árok két oldalán található rézbányák.
Multidiszciplináris vizsgálatok alapján Erez Ben-Joszef régész arra a következtetésre jutott, hogy a timnai rézbányák egy kiterjedt ipari-gazdasági rendszer részét alkották, amelyet az Ószövetségben is szereplő edomiták működtettek.
Az elmúlt 70 évben komoly régészeti vita zajlott arról, hogy Salamon király csak egy helyi kiskirály vagy valóban jelentős királyságot építő történeti személy volt, mivel a legutóbbi időkig alig találtak hiteles bizonyítékokat a Biblia birodalmának korából, mintegy háromezer évvel ezelőttről.
Erez Ben-Joszef felfedezései azonban megerősítik a jelentős korai királyság elméletét, mert bizonyítják, hogy ipari mértékű fémkitermelés folyt évszázadokon át ebben a korban. A fémek és a belőlük kovácsolt fegyverek és bronzeszközök pedig királysággá fejlesztették a korábbi korok egyszerű mezőgazdasági településeit a térségben.
Ben-Joszef mintegy ezer timnai rézbányát vizsgált meg, és olyan szerves anyagokat talált, amelyek lehetővé tették a szénizotópos kormeghatározást. Kiderült, hogy a rendkívül száraz éghajlaton megmaradt leletek – magok, élelem- és ruhamaradványok – a Bibliában Salamon uralkodásaként megjelölt korból származnak.
Úgy tűnik, hogy az edomiták megolvasztották a rézércet, és ezzel fizették meg a Salamon területén történő áthaladás vámját. A kereskedelem részeként Salamon király helyben nem fellelhető luxus ételeket importálhatott királyságába. Ebben a korban, háromezer évvel ezelőtt a réz volt a legértékesebb ásványi anyag. A termelés volumene alapján ezeket a helyeket csakis egy fejlett, hierarchikus társadalom tudta működtetni.
A szakértők szerint Salamon a mai Eilattól mintegy 30 kilométerre, északra lévő Timna bányáiból szerzett rezet, amelynek egy részét felhasználta, egy részét pedig aranyra és ezüstre cserélte. Sisay Tsegay ismert történész szerint Salamon aranyforrása valószínűleg Sába királynője volt, akinek palotáját már felfedezték, és azt remélik, hogy hamarosan rábukkannak a közelében az aranybányák aknáira is.
A réz kinyerése érdekében a rézércet tartalmazó zöldes köveket 1200 Celsius-foknál magasabbra kellett hevíteni, amit két ember által lábbal hajtott kezdetleges kohókban végeztek el.
A réz és annak ötvözete, a bronz előállítása akkora erőfeszítéseket igényelt, hogy eleinte csak ékszereket és vallási kegytárgyakat készítettek belőle, de az ipari termelés megszervezése idővel lehetővé tette a nagyobb mennyiség révén a fegyverek gyártását is.
A különösen nehéz bányászati munkakörülmények miatt a szakemberek úgy vélik, hogy rabszolgák végezhették a bányászatot és a réz kinyerését a kövekből. A számítások szerint mintegy ötezer tonna rezet nyerhettek ki ezekből a bányákból, ami elég lehetett az egész térség számára.
MTI – Image by Gidon Pico from Pixabay
