Érdekes témára bukkantam egy futócsoportban. A szerző azt taglalta, hogy ha valaki nem fejlődik a futás során, akkor tegyen fel magának pár egyszerű kérdést annak tisztázása érdekében, hogy mit csinál rosszul. Ezzel kapcsolatban én is megfogalmaztam a véleményemet, de úgy gondoltam, hogy ez egy önálló téma is lehetne. Ugyanis mielőtt eljutunk odáig, hogy fejlődünk-e attól a fajta az edzéstől, amit és ahogy végzünk, tisztázni kell azt a kérdést is, hogy miért futunk? Leegyszerűsítve a dolgot én két kategóriát tudnék felállítani (persze mindenkinek megadva a jogot, hogy a két kategória közül választva tovább polemizáljon, hogy azon belül mi a célja). Abban az egyben biztos vagyok, hogy aki rendszeresen fut, annak valami célja van. Nyilván ez egy nagyon leegyszerűsített megközelítés lesz és nyilván rengeteg más szempont szerint lehetne „két kategóriába” sorolni a futókat, de ebben a bejegyzésben én most az alábbiak szerint osztom meg, mert szerintem ez a két nagy kategória között az összes hobbi futó választani tud magának egyet!
Divat, vagy a sport szeretete!
Hogy miért merek ilyen bátor kijelentést tenni és így skatulyázni magunkat, hobbi futókat, azt megpróbálom kifejteni a saját tapasztalataim bemutatásával ebben a megközelítésben. Általában azt mondjuk, hogy egyre népszerűbb hobbi sport lett a futás, mert nem kell hozzá más csak egy pár cipő meg az utca. Ugyanilyen egyszerű megállapítás az is, hogy a futás divat lett. Elég csak arra gondolni, hogy egyre több futóversenyt szerveznek, manapság már kora tavasztól késő őszig, szinte minden hétvégére jut. A csúcs időszakban egy napon több városban is rendeznek versenyeket. Pár évvel ezelőtt nem volt ennyi verseny. Ha csak a közvetlen lakó környezetemből indulok ki azt mondhatom, hogy amikor elkezdtem futni, akkor a mienken kívül még két három településen volt verseny. Az eltelt pár évben már szinte minden környező településen rendeznek versenyeket, idén a fentieken kívül még legalább tíz településen volt verseny, különböző távokon. Már önmagában ez a mintegy 10 verseny is lefed egy versenyszezont és még ki se kellett mozdulni a környékről. Egyszóval a futás látszólag sosem látott népszerűségnek örvend. Ez látszólag nagyon jó hír, azoknak, akik a sport szeretete miatt futnak. Azonban ahogy lenni szokott, ami népszerű, az divat is lesz és ami divat, az mindig jó biznisz és ezen a ponton egy kicsit átbillen a mérleg nyelve az egyes csoportban lévők irányába. Amikor felmegyek a Facebookra egyre gyakrabban látom az ismerőseimet különféle futóversenyek helyszínéről befutó éremmel a nyakukban posztolni. Elsőre tök jó dolog látni és örülök neki, hogy még egy ismerősöm elkezdett futni. Aztán amikor beszélgetni kezdek egyik-másikukkal, kiderül, hogy ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert rendszeres futás még nincs jelen az életükben, viszont barátokkal, kollégákkal jó bulinak tartanak egy futóversenyre benevezni, váltóban. Ha megnézzük a futóversenyeket, egyébként nagy számban találunk olyanokat, amelyek kifejezetten ezt a réteget célozzák meg azáltal, hogy még viszonylag rövidebb távokat is lehetővé tesznek váltóban lefutni, illetve azáltal, hogy nem kötik szintidőhöz annak teljesítését.
Mi a baj ezzel?
A baj az vele, hogy ezek az ismerőseim gyakorlatilag felkészületlenül, edzetlenül állnak rajthoz kockáztatva a sérüléseket. Sajnos azt is tapasztalom, hogy a sérülések nem is maradnak el. Sok olyan embert ismerek, aki alig egy-két futószezont élt meg és ma már nem tud futni, mert térdműtétre van előjegyezve. Egyszóval azt mondhatom, hogy a futás köré épített biznisz ügyes marketingeseinek áldozatává váltak egyszerűen azáltal, hogy divatként tekintettek egy sportra. Egész egyszerűen nem sportként tekintenek erre az igenis összetett és a szervezet számára megterhelő szabadidős tevékenységre, hanem ugyanolyan hobbiként, mint a horgászatra, vagy a fesztiválozásra. (mert ugye ezek a második és harmadik leggyakoribb Facebook posztok).
De hogyan jutnak el idáig?
Azt mondtuk, hogy a futás divat lett, mert valaki azt látja, hogy a haverok, barátnők, kollégák hetente posztolnak a Facebookon futóversenyekről, ahová felkészülés nélkül mennek el, csak úgy a buli kedvéért, azért mert nem akarnak lemaradni és csatlakoznak hozzájuk. Több ilyen ismerősöm kért már tőlem tanácsot, olyan kérdésekben, amikkel szerintem egy kezdő futónak még nem kéne foglalkoznia. Egy ismerősöm a Decathlonban volt és a futócipőket próbálgatta, amikor felhívott és a tanácsomat kérte, hogy szerintem melyik futócipőt vegye meg, mert tudja, hogy én régóta futok. Először is meglepődtem, mert nem is tudtam, hogy elkezdett futni, majd megkérdeztem tőle, hogy milyen a lábállása, mert a felsorolt cipő típusok mind más láb típusra valók, de ezt már nem tudta megmondani. A következő kérdésem az volt, hogy milyen talajon és milyen távolságokat fut. A válasz valami olyasmi volt, hogy még nem sokat, csak pár kilométert, de azért akar jó cipőt venni, mert majd félmaratont is akar. Ugyanígy jártam, amikor azzal hívtak fel, hogy melyik futóórát válassza. Mindenképpen pulzusmérős órát akart, de az volt a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán 100 ezer forint alatti „gagyikkal” foglalkozni. Megkérdeztem, hogy pulzusalapú edzéstervet használ-e, de azt se tudta, hogy mi az. Azt is kérdeztem, hogy akkor minek neki pulzusmérős óra, amire az volt a válasz, hogy azt mondták neki, azzal látja a fejlődést. Kiderült ő is most kezd futni és a boltban mondták neki, hogy azért kell pulzusmérős óra, mert akkor fejlődik, ha egyre alacsonyabb pulzussal egyre gyorsabban tud futni és egy órával látja a fejlődését. Persze, ha több sportot is csinál, akkor érdemes olyan órát venni, ami mindent mér. Kiábrándítottam, mert elmondtam neki, hogy nekem „csak” egy 40 ezres alap Polar órám van évek óta és tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Igaz, nem méri a pedál fordulatot, amikor kibringázok a boltba kifliért. Az is váratlanul érte, hogy ha nem ismeri az egyéni pulzus zónáit, akkor nem fog tudni pulzus alapon edzeni és azt se tudja lemérni, hogy fejlődött-e, mivel nincs mihez mérni a fejlődést. Kicsit képzettebb ismerősöm (ő már legalább utána olvasott) megkérdezte tőlem, hogy én melyik laborban voltam pulzus zóna mérésen, mert hallotta, hogy évente kétszer el kell menni ilyen mérésre, hogy megtudja mennyit fejlődött. Erre azt kérdeztem, hogy ha most kezdtél futni, miért nem méred inkább a tempót? Az is megmutatja mennyit fejlődtél! Aztán elmeséltem neki, hogy még haladó futóként is milyen csapdába estem a pulzuskontrollos futás révén. Korábbi bejegyzésemben írtam erről.
A futás divat, a divat jó üzlet, a jó üzlet sok pénz
Ezekből a példákból is jól megállapítható, hogy a futás ezek az emberek miatt már üzletté is vált, jó markeninggel elhitetik a kezdőkkel – akiknek még fogalmuk sincs arról mi fontos, mi nem, mi kell a futáshoz mi nem-, hogy szükségük van egy agyonzselézett cipőre 50 ezerért, de ha két hónap múlva félmaratont akarnak futni akkor teljesítmény diagnosztika is kell 25 ezerért, meg persze pulzusmérő óra, de abból is olyan ami multisport, mert ha már egyszer veszel, akkor miért vegyél gagyit…még 130 ezer. Na és akkor jöhet a sportruházat ilyen olyan, amolyan még egy százas. Aztán meg a cipőt kell cserélgetni évente, akkor is ha csak 500 kili ment bele. Sok embert ismerek, aki „tegnap” eldöntötte, hogy futni fog és „ma” elköltött fél millát cuccokra…. holnap meg ugyanennyit fog orvosokra és kezelésekre. Velük szemben, aki a második kategóriába tartozik, azoknak talán nem ilyen fontosak ezek a külsőségek. Én speciel 5-6 éve vettem az Aldiban két futópólót, meg nadrágot és azóta is azokat használom, mert jó az. (Na jó cipőből elmegy évi 2 pár) A futócipő tekintetében fontosnak tartom, hogy az megfelelő legyen és azt is, tapasztaltam, hogy mennyire fontos időben lecserélni. Komoly fájdalmak tudnak kialakulni egy elhasználódott cipő miatt. Veszélyes dolog ez, mert a legtöbb cipőn külsőre nem nagyon venni észre változást 1000 km után sem, sőt minél jobban kitapossa az ember, annál kényelmesebbnek tűnik, de a talp belső szerkezete ilyenkor már elhasználódik és nem csillapít rendesen. Ennek akkor van nagyon nagy jelentősége, ha az ember jellemzően aszfalton fut. Az első kategóriába tartozó divatfutókkal ellentétben a külsőségek helyett fontosabbnak tartom, hogy az edzés rendben legyen. Persze pár dolgot helyre kellett tenni, meg kellett tanulni, meg kellett érteni, de amikor elkezdtem futikázni 5-6 kiliket esténként, akkor még jó volt a kitaposott 10 éves Adidas is, meg a kinyúlt nyakú póló. Én azt mondom, hogy először tanuljunk meg futni, aztán vegyük meg ami szükséges a céljainkhoz. Biztos vagyok benne, hogy aki a második kategóriába tartozik, az megérti ennek az írásnak a lényegét, aki az elsőbe, az meg el se fogja olvasni. Persze hangsúlyozom, hogy nem a kezdő futókat akartam ezzel leszólni. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a futás szeretete, megszeretése fontosabb dolog, mint hogy milyen felszerelésben megyünk ki munka után szigetre futni egy kört. Tisztában vagyok azzal is, hogy nem mindenki azért kezd el futni mert szereti, hanem mert valami célja van vele. Ahogy tapasztalom, általában fogyás a cél, de miért ne adja meg magának az esélyt az ember, hogy meg is szeresse azt? Szerintem úgy még jobb sportolni, ha az örömet is okoz. Ennek legjobb módja, ha csatlakozik egy futóközösséghez, mert hála istennek ma már szinte minden településen működnek ilyenek. Itt találkozhat az ember hozzá hasonló kezdő futókkal, akikkel együtt tud edzeni, de vannak képzettebb, rutinosabb futók, akik segíteni tudják a fejlődésüket. A futónagykövetek által irányított csoportok kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy megszeressük a futást, akármi is volt az eredeti cél. Persze értem én hogy a mai társadalmi konvenciók alapján örömöt okoz vásárolni is, mondjuk egy drága futóórát, vagy egy új technikai pólót, de számomra sokkal nagyobb öröm azt tapasztalni, hogy egyre jobban megy a futás és sorra javítom meg az egyéni csúcsaimat. Ha meg néha dobogóra is állhatok, az minden izzadságcseppért kárpótol…
