Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban is sok olyan ismerősöm van, aki éppen azt fontolgatja, hogy el kéne kezdeni a futást. Biztos vagyok abban is, hogy sokaknak ez volt az újévi fogadalma. Azt is tudom, hogy miközben húzza vissza a kanapé megfogalmazódik benne a kérdés, hogy mikor kezdje el… Számtalan indok van arra, hogy mikor ne és miért ne most, de nehéz olyan indokot találni, ami arra késztet, hogy ez „a mikor” éppen most legyen. Remélem ez az írás segít átbillenni a holtponton. Nekem számtalan indokom van rá, hogy miért kezdd el most rögtön, miután elolvastad az írásomat:
– ha éppen tél van, akkor azért, mert ez az alapozó időszak kezdete, tehát kiváló a kezdéshez. Tavaszra már érezhető formába lehet jönni és őszre már akár egy kitűzött cél is összejöhet. Akár első 5, első 10 kilométer. – ha éppen tavasz van, akkor azért, mert nincs is annál jobb érzés, mint csiklandozó tavaszi napsütésben futni egy parkban, erdőben, vagy bárhol az utcán.
-ha éppen nyár van, akkor azért, mert aki nyáron edz, az őszre nagyon jó állóképességgel fog rendelkezni, hiszen a nyári meleg extrém terheléssel jár és az őszi, hűvösebb idő könnyebbséget fog jelenteni, javulni fog a teljesítmény. (zárójelben jegyzem meg, hogy a nyári futással azért óvatosan, erről később fogok írni egy önálló bejegyzést, mert az extrém folyadékvesztéssel járó sporttevékenységnek speciális feltételei vannak)
-ha ősz van, akkor meg azért, mert az ősz a legjobb időszak a futók életében. Általában ilyenkor születnek az egyéni csúcsok. Persze, aki most kezd futni, annak még nyilván nem ez a fő szempont, bár az is igaz, hogy eleinte minden egyes edzéssel új csúcsot fut az ember. Tudom ezek közül egyik sem kézzelfogható indok annak, aki még csak most kacérkodik a futás gondolatával. Valójában nincs is ilyen ok. Egyszerűen nem létezik. Csak el kell kezdeni és a többi jön magától. Igazából csak azt akartam demonstrálni, hogy ha valakiben tényleg meg van az elhatározás, akkor mindig, minden évszakban, minden napszakban talál a futásra indokot. Tehát a futás ilyen szempontból fejben dől el.
Fejben dől el !
Valamilyen szinten igaz ez a mondás, mert ha már fejben megfogalmazódott a futás gondolata, akkor jó hírem van: már elkezdted! Az első lépésen túl vagy, eljutottál a felismerésig, hogy futni akarsz. Tudom nagyon nehéz mégis elindulni, mert sokan úgy vágnak bele, hogy semmit nem tudnak a futásról. Tele van az ember kérdésekkel, hogy mikor, hogyan, mennyit, meg ilyenek. Én is így voltam vele. Viszont azt kell mondanom, hogy eleinte ezekkel nem nagyon kell foglalkozni. Csak be kell kötni a futócipőt és el kell indulni…
Hogy mikor?
Most. Abban a pillanatban, hogy a bejegyzésem végére értél, már indulhatsz is. Ennél alkalmasabb időpont soha nem lesz. Később, ha már rendszeresen fut az ember, úgyis felismeri magától, hogy futásra minden időpont alkalmas.
És mennyit?
Eleinte nem érdemes komoly kihívások elé állítani magunkat, mert abból csak kudarc élmény lesz. Annyit érdemes futni, amennyi jól esik. Tudom sokan azt mondják, hogy semennyi nem esik jól, hogy utálják a futást. Oké, de vajon miért is mondják ezt? A leggyakrabban ezeket az érveket hallom:
Mert elfogy a levegő, mert szúr az oldalam
Ha ezek az okok közül valamelyik, vagy akár mind fenn áll, akkor van még egy jó hírem: Minden rendben van veled, csak pár dolgot helyére kell tenni, meg kell érteni, hogy miért jelentkeznek ezek a tünetek. Teljesen egyszerű a megoldás, nem kell megijedni, ha ezeket tapasztalod.
Azért fogy el a levegő és azért szúr az oldal, mert túl gyorsan futsz. Fuss lassabban, legyen eleinte tempós séta és néha egy-egy belekocogás egész addig, amíg legalább 30 perc nem megy megállás nélkül. Utána majd lehet gyorsítani a tempón is. Akkor már lesz levegő és nem fog szúrni az oldalad sem.
Mert fáj a sípcsontom
A legtöbben azt érzik, hogy futás közben elkezd fájni a sípcsontjuk. A legtöbb esetben azonban, ha végigtapogatja az ember a sípcsontját és környékét, akkor kiderül, hogy nem a csont(hártya) fáj, hanem annak külső, vagy belső oldala melletti izmok. Az ilyen sípcsont környéki fájdalom ellenszere az alapos bemelegítés és a nyújtás. Ezt nem szabad elhanyagolni, mert ellenkező esetben már az elején kialakulhatnak olyan sérülések, amik végig kísérnek, kísértenek az egész futókarriered során, sőt még az is előfordulhat, hogy ebből kialakult sérülés miatt kell később feladni ezt a nagyszerű szabadidős tevékenységet. Tehát a kulcs az alapos bemelegítés és rendszeres nyújtás.
De hogyan?
Aki anélkül kezd el futni, hogy a futással kapcsolatban bármiféle előismerttel rendelkezne, azt gondolja, hogy ez a világ legegyszerűbb sportja. Nem kell hozzá semmi más, csak egy futócipő. Felhúzom és már indulhatok is, ráadásul én is pont ezt írtam pár bekezdéssel feljebb. A legtöbben így kezdjük el és akinek nincs szerencséje, az legkésőbb 1-2 év után már nem tud futni. Akinek szerencséje van, annak időben jelez a teste, hogy nem jól csinál valamit. És ha okos, akkor hallgat a jelekre. Aki okos, az már az indulásnál csatlakozik egy futóközösséghez, aminek tapasztalt tagjai tudnak segíteni és motiválni. Én szerencsére azok közé tartozom, akik hamar jelet kaptak, mert annak idején én sem tudtam semmit a futásról és úgy gondolkodtam róla, ahogy az előbb leírtam. Szerencsére hamar elkezdett fájni az achillesem, ami megállásra kényszerített. Miután egy év alatt másodszor is kiújult a fájdalom, megijedtem annyira, hogy elkezdjek foglalkozni a témával és utána járjak mit csinálok rosszul. Talán ennek köszönhetem, hogy nem alakult ki krónikus, visszafordíthatatlan sérülésem és a mai napig sérülésmentesen tudok futni. Egyre többet, egyre hosszabb távokat, egyre gyorsabban. Egyszóval a kérdésre a válasz: csak óvatosan lassan és megfontoltan.
Most akkor mikor, hogyan és mennyit is?
Ha már túl vagyunk az elhatározáson, akkor még mindig nem kellett elindulni, de már nagyon közel járunk hozzá. (eddig tetszik? Akkor most jön az első rossz hírem, mert lassan készen állsz az indulásra, már nincs visszaút). Most már csak két kérdésre kell választ kapni:
Hogyan kell elkezdeni a futást akkor ha szeretem?
Ebben az esetben érdemes egy célt kitűzni magunk elé és annak elérése érdekében egy megfelelő edzéstervet követni. Ez végig motiválni fog a felkészülés során. Aki fut, fusson terv szerint, mert az össze-vissza edzésekből, meg másoktól átvett, facebook posztokból másolt edzésekből sérülés lesz.
Aki okos és jót akar magának, az tudatosan edz. Kitűz egy célt, legyen az 30 perc megállás nélküli kocogás, vagy egy maraton lefutása. Egy, az adott célhoz igazított edzés terv alapján lépésről lépésre jut közelebb a célhoz és közben napról napra sikerélményt okoz magának azzal, hogy megcsinálta az előírt edzést.
Mi van akkor, ha nem szeretem, de valami célom van vele.
Ebben az esetben cél van, csak motiváció nincs. Cél lehet például a fogyás, vagy az egészség megőrzése, visszaállítása. Véleményem szerint ehhez is terv kell. Egyszerűen arról van szó, hogy rendszert kell vinni az edzésekbe, mert hozzá kell igazítani az eddigi életünkhöz. Ráadásul úgy, hogy elég idő jusson pihenésre. A pihenés, regenerálódás kulcs fontosságú része az edzésnek. Ha ez sikerül, akkor észre sem veszed, de az életed része lesz. Innentől kezdve szabadidődben futni, sportolni fogsz tévé nézés helyett. És győztél!
