Az előző részben arról volt szó, hogy mi történik a testünkben edzés hatására és ha nem vesszük figyelembe az egyéb tényezőket is, akkor hamar kimeríthetjük a tartalékainkat. Eddig a tudományos háttérre fókuszálva próbáltam meg rávilágítani, miért veszélyes játék ez, most nézzük meg azt hogyan kerülhetjük el a bajt. Mik azok a testi és mentális tünetek, amik előre jelzik nekünk, ha pihenni kell.
Mentális tünetek
Az első jelek, hogy dekompenzált állapotba kerültünk (kimerültünk), amikor azt érezzük hogy ma fáradtak vagyunk és nincs kedvünk edzeni, azt gondoljuk, hogy lehet hogy ma ki kéne hagyni, vagy csak egy rövidebbet futni…
Fáradtság, kimerültség, motivációvesztés!
Intő jelek, amiket sok hobbifutó figyelmen kívül hagy, vagy félreért. Ilyenkor jönnek az önpusztítás irányába taszító hangzatos közösségi oldalak szlogenjei, amikkel bele kényszerítjük magunkat az edzésbe. Ha ezekkel rákényszerítjük magunkat az edzésre és kimegyünk futni, utána sokszor érezzük azt, hogy „na ugye, megcsináltam. Csak egy kis nyafi volt, de kemény vagyok, legyőztem saját magam.„
A rossz hír az, hogy nem győzheted le saját magad.
Ilyenkor az történik, hogy a szervezet az utolsó tartalékait is felégeti, csak hogy az egodat ki tudja elégíteni. Aki saját magát akarja legyőzni, az olyan, mintha egy elefánttal mérleghintázna. Nem fogja tudni lenyomni, de ha az elefánt leszáll róla, az nagyon fog fájni.
Ilyenkor gondolj arra, hogy minden ilyen edzéssel túlterheled magad!
Fizikai jelek, sérülés előszobája
Ha valaki ezen a ponton sem száll ki és tovább folytatja az edzést, akkor annak hamar fizikai tünetei lesznek. A szervezetünk újabb jelet fog küldeni, hogy vedd észre nem jó amit csinálsz.
A példánál maradva, az elefánt leugrik a mérleghintáról és ez neked fájni fog. Szó szerint! A sorozatos túlterhelésnek túledzettség a következménye, ami gyakorlatilag a test kimerültségét jelenti. Ennek fájdalmas fizikai jelei jelentkeznek, ugyanis ha fáradt a test, akkor az izmok is fáradtak, nem alkalmasak munkavégzésre. A fáradt izmok nem működnek megfelelően és kisebb görcsök, mikrószakadások okozta apróbb „fájdogálások” formájában üzennek. Sokan figyelmen kívül hagyják ezt is és továbbra is megpróbálják lenyomni az elefántot. Végül, ha még tovább erőlködünk, az elefánt azt mondja: én szóltam és leszáll a mérleghintáról.
Ez azt jelenti, hogy az apró fájdogálásokból izom, vagy ízületi sérülések, gyulladások, szakadások, egyéb sérülések alakulhatnak ki. Na, ezen a ponton mindenki abbahagyja az önpusztítást és a rendelőintézetben várakozva azon gondolkodik, hogy mit rontott el.
Ugye, hogy jobb lett volna hamarabb leszállni a mérleghintáról?
Ahogy az előbb már kifejtettem látható, hogy nekünk amatőr futóknak a legtöbb a esetben nem az okozza a gondot, hogy túl sokat sportolunk, hanem az, hogy munka és család mellett a pihenésre való időből vesszük el az időt a sportoláshoz. Emiatt sokszor a regenerációra fordított idő kevés és ez vezet túlterheléshez, és indítja el a fent kifejtett folyamatot.
Egyszer azt írtam hogy fontos dolognak tartom tisztázni azt hogy mi a célunk a futással. Aki fut f,usson terv szerint és a tervet a céljaihoz kell igazítani, mert különben komoly sérüléseket kockáztat. Ezt most azzal egészíteném ki, hogy a tervet pedig a lehetőseinkhez kell igazítani! Hiába nézzük irigykedve a közösségi oldalakon mások futásait, ha nekünk nincs időnk – a regenerációt is beleszámítva- felkészülni arra a teljesítményre, akkor felesleges erőltetni. Reális célt kell kitűzni magunk elé.
Mi a helyes megoldás
Fontos az edző, az edzésterv keszítőjének szerepe a kiegyensúlyozott terhelésben. Ugyanis a folyamatos visszajelzések alapján a terhelés összetevőinek finomhangolásával, plusz pihenő beiktatásával segít elkerülni, vagy megállítani ezt a dekompenzációs folyamatot. Hozzáteszem, hogy erre nyilván akkor van szükség, ha van egy reális célkitűzésünk, amit el szeretnénk érni. Természetesen edző nélkül is lehet futni, sőt lehet sérülésmentesen futni, de akkor ezekre a tényezőkre a futónak kell odafigyelni.
Nyilván sokan vannak, akiknek nincs különösebb céljuk a futással, nem sportként, hanem szabadidős tevékenységként tekintenek rá és mindig akkor és annyit futnak, amennyi jól esik. Nyilván ez a bejegyzés nem nekik és nem róluk szól. Ők valószínűleg nem fogják túlterhelni magukat és valószínűleg a futásaiknak nem is lesz fejlesztő hatása. Valószínűleg ez számukra nem is cél.
A legfontosabb dolog szerintem a hobbi futok számára megérteni azt, hogy a befutó érmek gyűjtése maximum második számú cél lehet a futással, mert az első mindig az egészség megőrzése kell hogy legyen.