Korábban több alkalommal írtam már a túledzésről, mint mentális jelenségről és a következményeiről is. Ezekben a bejegyzéseimben ki is fejtettem, hogy miért és hogyan alakul ki és azt is, hogy milyen tünetekkel jár. A téma azonban továbbra is foglalkoztat, ezért kicsit elmélkedek még rajta, ezúttal nem annyira szakmai, mint inkább élettani megközelítésben. A cikk címében gyakorlatilag le is lőttem a poént. Igen, ez a két részes írás most arról fog szólni, hogy sok hobbi futó miért kezdett el futni és a futás által milyen kényszerpályára állította magát.
Akármi is volt a kiváltó oka annak, hogy elkezdjen futni az ember, szinte biztos, hogy egy idő után észre fogja venni, hogy futás közben a gondolatok a fejében letisztulnak, a problémák megoldódnak, az indulatok lecsendesülnek és az edzés végén jól eső örömérzet tölti el.
Elcsépelt közhely, hogy a stressz egy civilizációs betegség, de vajon tudjuk-e hogy mi a stressz és miért rossz?
Egyszer voltam egy stressz és konfliktuskezelő tréningen, ahol azt tanultam, hogy a stressz, mint élettani funkció az emberiség törzsfejlődése során azért alakult ki, hogy a túlélést segítse. Amikor veszélyhelyzetbe került az ősember, akkor a szervezete elkezdett adrenalint termelni, ami erősebbé tette. Ezt a pszichológiában „Üss, vagy fuss” jelenségnek nevezték el. Tehát amikor például szembe találta magát az ősember egy kardfogú tigrissel, akkor az adrenalintól feldoppingolva képessé vált elfutni előle. Amikor viszont sikeres vadászat után egy másik ősember támadt rá, hogy elvegye tőle a legfinomabb húscafatot, akkor képessé vált leküzdeni őt és megvédeni a zsákmányt. Tehát a stressznek ez a formája tulajdonképpen a szervezet válaszreakciója egy vészhelyzet leküzdése érdekében.
Ma már nem akarnak megenni minket és az élelmiszert sem kell mindenáron megvédeni, azonban ez a fajta védekező képességünk megmaradt. Amikor vészhelyzetet észlel a szervezetünk, akkor beindul az adrenalin termelés. A baj az, hogy a mai civilizációs környezetben nem mindig tudunk elszaladni a probléma elől és nem is oldhatjuk meg azt erőszakkal. Ebből kifolyólag a felhalmozódott stressz bennünk marad és feszültséget okoz.
Az egyik leggyakoribb forrás talán a munkahelyi stressz, amikor a főnök felidegesít, vagy megoldhatatlan feladat elé állít, stb…
Tegye fel a kezét, aki még nem érezte azt, hogy legszívesebben ott hagyná az egészet a francba, vagy bemenne az irodájába és ráborítaná az íróasztalt?! -:)
Persze a mindennapok során rengeteg stresszorral találkozunk, ezeket még felsorolni sem lehet és tudom, hogy sokan vannak, akiknek nem a munkájuk a legnagyobb stresszforrás az életükben. Feleslegesnek tartom jobban belemélyedni ebbe, a lényeg az, hogy amikor ilyen agresszív gondolataink alakulnak aki, az már az adrenalin hatása. No, de mi van akkor, ha ezeket az erőszakos gondolatainkat nem hajthatjuk végre?
Arra is van magyarázat, hogy a le nem vezetett feszültség hogyan hat a különböző szervrendszereinkre és okoz hosszú távon károsodást. Az adrenalin hatására ugyanis a vér az izmokba pumpálódik, hogy a fizikai teljesítményünk fokozódjon, ebből kifolyólag a pulzusszám emelkedik, az emésztés leáll, az anyagcsere lelassul, az agyi tevékenység is beszűkül. (egy pszichológus ismerősöm úgy fogalmazta meg ezt, hogy „hüllőagy szindróma”) Ha ez hosszú ideig folyamatosan fennáll, akkor szív és érrendszer, valamint emésztő szervrendszer működésbeli zavarok alakulhatnak ki.
Persze, most joggal merül fel a kérdés: hogy jön ide a futás? Most még talán nem áll össze a kép, de ígérem, hogy a következő részben minden érthetővé válik…
a képek forrása: pixabay.com
