Sokszor elhatároztad már, hogy elkezdesz futni, de mindig feladod, mert az első száz méter után elfogy a levegő? Ilyenkor azt gondolod, hogy jó lenne, de a futás nem nekem való? Akarod tudni az okát? Elmondom:
Ez azért van, mert túl gyorsan futsz!
Ha ez a válasz megfelelő, akkor köszönöm szépen a figyelmet, további szép napot kívánok -:)
Ha viszont a valódi okát is tudni akarod, akkor olvass tovább, mert megtudhatod mit és hogyan kell másképp csinálni ahhoz, hogy a futás számodra is kellemes időtöltés legyen.
Az előző bejegyzésemben írtam arról, hogy milyen energiatermelő folyamatok játszódnak le a szervezetben sportolás közben. Már tudjuk, hogy alapvetően két mód van: aerob és anaerob.
Ez azonban ténylegesen három lehetőséget jelent, ugyanis anaerob módon kétféle enerigatermelés létezik. Anaerob lactacid és anaerob alactacid.
Az előbbiről volt szó korábban, mint ahogy arról is, hogy az aerob és anaerob folyamat között alapvető különbség, hogy az első esetben oxigén jelenlétében történik az energia előállítás, ami lassú folyamat,de hatékony energiatermelést tesz lehetővé. Ennek legnagyobb előnye, hogy ezen az úton lehetségessé válik a szinte korlátlanul rendelkezésre álló zsírsejtek bontása. Emiatt szokták zsírégető tartománynak is nevezni az aerob edzésmunkát. Zsírból cca kétszer annyi energia állítható elő, mint fehérjéből és szénhidrátból. Azt hiszem érthető miért nevezzük hatékonyabbnak ezt az edzést. A zsír anyagcsere lassabb folyamat, mert először szénhidrátokká kell alakítani, majd azt egyszerű cukorrá és az egyszerű cukor bontásából felszabaduló foszfát molekula kapcsolódik az „elhasználódott üzemanyaghoz” (ADP) és lesz belőle újra ATP.
Tehát bármelyik folyamat is zajlik éppen, az energiatermelés lényege végeredményben az, hogy az izmokat sejtszinten a működéshez szűkséges üzemanyaggal lássuk el, ami nem más mint a adenomin-trifoszfát (ATP).
Hogy jön ide a futás és a kifulladás? Na, csak várd ki a végét..
Szóval, ha olyan intenzitással futsz amihez zsír és szénhidrát raktárakból fedezed az energiát, akkor minden rendben van. Ha így lenne nem fulladnál ki túl hamar.
Baj akkor van, ha ennél nagyobb intenzitással futsz. Akkor anaerob lesz az energiatermelés és ebben az esetben már a zsír ebben a folyamatban nem játszik. Ha anaerob lactacid az energiatermelés, akkor a májban és az izmokban tárolt glikogént használod fel energiatermelésre, ami véges, mert kb 35-50 dkg-t tudunk raktározni. A múltkor arról is írtam, hogy ez ráadásul viszonylag gyors, de alacsony hatásfokú energiatermelés, tehát sokkal hamarabb elfogy ráadásul a „mellékhatásaként” tejsav termelődik, ami fájdalmat fog okozni és az edzés feladására kényszerít.
A következő részben elmondom azt is, mit kell tenni, ahhoz hogy ne így legyen!
a kép forrása: pixabay.com
