Összegezve a dolgot örvendetes dolog ez az egészség tudatosság egészen addig, amíg ki nem derül, hogy csak egy ócska szlogen az onlájn cégek marketingeseitől, amivel magukhoz csalogatják a futókat.
A csalódott futok többsége meg ilyenkor azt írja a közösségi oldalak futócsoportjaiban, hogy „soha többet nem lesz edzőm.” A napokban olvastam egy ilyet és kommentként egy valódi futóedző megjegyezte, hogy ” legyen, csak ne onlajn”.
Én ezt azzal egészítem ki, hogy „Kedves Sporttárs! Neked valójában még nem is volt edződ!”…
Hogy is lehetne edző az, aki nem látja a sportolóját sportolás közben?
Aki csak számok és grafikonok alapján készít edzéstervet, az inkább programozó, mint edző.
Sajnos ez a kórkép rányomja a bélyegét az összes futóedzőre, mert általánosságban véve sokan nem tudnak különbséget tenni onlájn edző és edző között.
Honnan tudjuk, hogy az az edző, aki nem a lehúzós cégeknél dolgozik, nem húz le? Hogy nem kókler ő is?
Nagyon nehéz kiszűrni, de ha az edzőnél még elvi lehetősége sincs meg a közös, vagy általa vezetett felügyelt edzésnek, akkor érdemes gyanakodni.
Nyilván nem segít az sem, hogy a valódi atlétika edzők, a „szakma megmondó bölcsei”, a szakmájuk elócskásításától – némileg joggal- félve folyamatos hadjáratot folytatnak az onlájn edzők ellen. A górcső alatt az érintett nagy cégek vannak ugyan, de sokszor tapasztalni olyan megnyilvánulásokat is amiből az jön le, hogy nem tekintik edzőnek azokat, akikkel nem sportoltak együtt kb már serdülőben is. Ez sem jó irány szerintem.
A jó irány az lenne, ha azok az etikus edzők, akik arra szakosodtak, hogy felnőtt korban tanítsanak meg embereket futni ne kerüljenek egy kalap alá azokkal, akik csak onlájn küldenek konzervterveket mit sem sejtő hobbifutóknak anyagi haszonszerzés céljából.
Etikus edző jár mindenkinek!
Hogy milyen egy etikus edző? Erről szól az edzők etikai kódexe, ami itt olvasható el…
A képek forrása a pixabay.com
