Minden sikerült tavasszal
Ahhoz, hogy az alapozó időszak sikeres legyen, egy jól összeállított terv, sőt program kell, hiszen terv a lelke mindennek. Nekem az alapozás ilyen szempontból kiválóan sikerült. Rég éreztem magam annyira kirobbanó formában, mint idén tavasszal. Jöttek az eredmények, ahol rajthoz álltam, bármilyen táv is volt, mindenhol perceket javítottam a korábbi legjobbamhoz képest. Ez egy folyamatos és tudatos építkezés eredmenye, mert nem lehet büntetlenül belecsapni a közepébe, ha sokáig egészségesen akarsz futni.
Már az alapozó időszakban sikerült egy maratoni távot futnom és ez is egyértelmű jele volt annak, hogy nagyon jól sikerült a felkészülés.
Aztán tavasszal az első versenyem egy félmaratoni volt, majd 1 hónappal később maratoni és mindkét alkalommal perceket sikerült faragnom a korábbi legjobb időmből. Két héttel később pedig az UB-n egy 5 fős csapat tagjaként összesen 46 kilométert mentem, bevállalva a két legnehezebb szakaszt is.
Nyáron visszaestem
Nyáron visszaesés jött és ebből egészen év végéig nem tudtam kilábalni. Az okokat tudom. Sokszor csak imitáltam az edzést, túl sok mindent csináltam egyszerre, a futásra, illetve a renegerációra nem maradt elég időm. Aki túlhajszolja magát, az nem kerülheti el a sorsát, hiába akar elfutni a stressz elől, stresszbe fog rohanni.
A folyamatos túlterhelés pedig formahanyatlást hoz magával. Fáradtan futni olyan, mintha egy elefánttal akarnánk mérleghintázni…
Ősz vége felé vettem fel újra a fonalat és kezdem visszaépíteni magam, amennyire lehetséges, mert mint tudjuk futás szempontjából a téli álom nem újjászületést, hanem tavaszi hervadást jelent. Szóval itt tartok most és örömmel, reménnyel tölt el, hogy edzésről-edzésre jön vissza az elvárt teljesítmény, lassan tavaszi önmagamat idézve. Remélem, hogy így megy tovább és jövőre még az idei eredményeimet is túl tudom szárnyalni.
folytatás következik….
kép forrása: pixabay.com
