Az előző cikkben szó volt a fejben való felkészülésről, arról hogy mentálisan hogyan lehet összeszedni magunkat úgy, hogy a verseny napján jól tudjunk teljesíteni. Ehhez adtam pár gyakorlati tanácsot, de már ott is szóba került a hosszútáv futók egyik legnagyobb ellensége a momotonitás. Ennek elviseléséről szól ez a bejegyzés.
Igazából ez is a mentális felkészülés része. Ha mondjuk maratonra készülsz, akkor alapozó edzések során végzett viszonylag lassú, de hosszú távú futások nagyon unalmasak szoktak lenni. Sokan már itt feladják és nem mindig azért mert fizikálisan nem bírják. Inkább azért, mert fejben nem bírják. Elkezdik lerövidíteni az edzéseket, 2 óra helyett csak 1 óra 50 percet futnak, azt is úgy, hogy a bemelegítést meg a levezetést lecsalják belőle.
Ha már itt tartunk megjegyezném, tisztában vagyok azzal is hogy van, aki időhiány miatt rövidíti le az edzéseket. Erről az a véleményem, hogy a bemelegítés és a levezetés az edzés része. Még a hétvégi hosszú futásoknál is így van. Tehát ha 2 órát kell futnod, akkor az edzésidő legalább fél órával több. Ha ez nem fér bele, akkor más célt kell választani. Akkor készülj maratonra, ha van rá időd. Én is szeretnék elfutni a Holdig, csak sajnos nincs annyi időm. – hehehe –
Szóval visszatérve a monotonitáshoz, ezekkel a hosszú távú edzésekkel ezt a képességet is fejlesztjük. És hidd el, hogy fejlődni is fog. Azáltal, hogy minél többször futsz a verseny távhoz közeli távolságot, egyre inkább beleerősödsz fejben is. Amikor neki vágsz egy ilyen távnak már nem fog nyomasztani 1 kilométer után, hogy „Úristenmennyivanmeéghátra” , mert tudni fogod, hogy már csak 41.
Az előző cikkben írtam a verseny taktikáról is pár szót. Arról, hogy ha fejben részekre osztod a távot akkor mentálisan könnyebb leküzdeni. Ha nem hagyod, hogy a tudatod beszűküljön futás közben akkor szintén. Az edzések során persze jó az is, ha kikapcsolod a gondolataidat, sokan ezért kezdenek hosszú távokat futni. Ilyenkor lehet rendezni a dolgokat fejben, én például futás közben írom a cikkeimet…. hehehe.
Sose arra gondolj hogy mennyi van még hátra, mert az gyakran fejben való feladáshoz vezet. A legfontosabb tanácsaimat a momotonitás tűréssel kapcsolatban az alábbiakban tudom összefoglalni:
- Ne legyél türelmetlen. Ne akarj egyből hosszú távot futni, hagyj időt arra, hogy beleerősödj
- A hosszú távokat oszd fejben rövidebb etapokra és mindig az aktuális szakaszra koncentrálj
