Az ember néha vissza nézi az évekkel ezelőtti futóversenyeken készült képeket. Gondolom sok futó társam van ezzel így. Na, de vajon hányan vagyunk olyanok, akik ilyenkor azzal is szembesülnek, hogy ma már sokkal gyorsabban futunk mint egykor?
Aki tudatosan edz, az szinte biztos, hogy ezt tapasztalhatja
Sokszor hangoztattam már, hogy aki fut, fusson terv szerint. Nekem ez a véleményem. A futás ugyanolyan sport, mint barmi más. Igaz, lehet szabadidős tevékenységet is csinálni belőle, de attól függetlenül még sport.
Aki sportol, annak feltételezhetően célja, hogy valamilyen eredményt elérjen. Ahhoz viszont csak tervszerű edzéssel lehet eljutni. Az ad-hoc jellegű, impulzív futás veszélyes, mert könnyen túlterheli magát az ember, ami sérülésekhez vezethet.
Ha a célhoz edző készít tervet, az egyéni terhelhetőségi szintek figyelembe vételével, akkor abból fejlődés lesz. Ezt mondja az elmélet és igazolja a gyakorlat.
Mindenkinek van egy korlátja
Nyilván nem a végtelenségig, hisz mindenkinek van egy felső korlátja, amit nem tud átlépni. Az élsportolóknak ez nyilván más szint, mint az amatőröknek. Náluk sok esetben az emberi test korlátai szabnak gátat. Sajnos ilyenkor sokan nyúlnak illegális szerekhez, amivel átmenetileg túl lehet lépni a küszöbön, de ennek persze súlyos ára van.
A hobbi futóknak sokkal alacsonyabb szinten van a terhelhetőségi maximuma, mert sok egyéb tényezőt is figyelembe kell venni.
Azt is sokszor elmondom, hogy a testünk egy akkumulátor és több fogyasztó van, ami meríti. Ebből csak az egyik a sport. Ezen kívül a munka és ha van, a család, az ezek okozta stressz is sokat kivesz. A célok kitűzésekor ezt is figyelembe kell venni.
Látszólag elkanyarodtam a bejegyzés címtől, de ha mélyebben bele gondolunk akkor mégsem:
Ha tervszerűen, lépésről lépésre, türelmesen építkezünk, akkor bizony időről időre azt fogjuk észrevenni, hogy a közösségi oldalak által feldobott 4-5 évvel ezelőtti emlékeken az a tempó amit anno büszkén posztoltunk verseny után, ma már könnyű futással vált.
Emlékszem életem első félmaratonjára, majd belehaltam a végére, de büszke voltam hogy megcsináltam. Ma már bemelegítésnek is lassú az a tempó, nem tudok olyan lassan futni. Több, mint egy órával gyorsabban futom azt a távot és tudom, hogy egyszer, egy új álom elérése után ez is már csak könnyű futás lesz…
a kép forrása: pixabay.com
