Edző leltem…?!
Történt még azért más futással kapcsolatos dolog is velem ebben az évben: edző lettem!
Na jó, ez talán egy kicsit nagyképű dolog, de mindenesetre az tény, hogy atlétika edző képesítést szereztem, aminek során nagyon sokat tanultam. Nem csak a tankönyvekből, az előadásokon, hanem gyakorlatban is. Azáltal, hogy lehetőségem adódott az ország legöregebb atlétikai klubjában, a BEAC-ban eltölteni a gyakorlati időmet rengeteg, máshogy meg nem szerezhető ismeretre, praktikára, gyakorlati tapasztalatra tettem szert. Az pedig, hogy a képzés elvégzésével továbbra is lehetőséget biztosítanak számomra, óriási szakmai fejlődési lehetőség és hatalmas motiváció nekem a jövő évre.
Tartozom egy vallomással
Sokan megkérdezték tőlem, hogy miért akartam edző lenni? Mi a célom ezzel az egésszel?
Alapvetően a válaszom az, hogy amióta elkezdtem futni, nem csak az érdekelt, hogy mit, hanem az is hogyan és főleg az miért úgy kell csinálni, amit csinálni kell. Ez igaz egyébként minden tevékenységre, amit végzek… ilyen vagyok! Vagy jól, vagy sehogy… na, de van itt még egy másik motiváció is, amiről eddig nem nagyon beszéltem:
Pár évvel ezelőtt egy egész futószezont eltöltöttem az az „E”-gyik futócégnél, ahol folyamatos csalódások értek és egy évvel később rosszabb edzettségi állapotban voltam mint előtte. Amikor a csalódottságomnak hangot adtam, akkor még az utolsó pillanatban is azt bizonygatták számomra, hogy egy tökéletes tervet kaptam, csak – ki nem mondták ugyan, de a szavakból következően- velem van a baj.
Az egész idény alatt azt éreztem, hogy valami nem jó, valami nem stimmel ezzel az edzéssel, de mivel nem értettem hozzá, ezért nem tudtam megmagyarázni, megfogalmazni, hogy mi a baj. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy nem megy az edzés, folyamatosan épülök le és már szinte utálok futni..
Amikor ott hagytam a céget, két dolgot határoztam el: Egyrészt bebizonyítom, hogy nem velem van a baj, másfelől pedig meg akarom tudni az okát, hogy mi az átverés ebben az egészben. Mert abban biztos voltam már akkor is, hogy át vagyok verve!
Tulajdonképpen az ott ért csalódás, a 37. kilométernél feladott maraton volt az, ami arra inspirált, hogy elkezdjek komolyabban foglalkozni a futás elméletével. Egy idő után úgy éreztem, hogy „kinőttem az internetes fórumokat” és valódi szaktudás birtokába akarok kerülni, ezért jelentkeztem az atlétika edző képzésre. Magam is meglepődtem, milyen hamar lelepleztem „átvágásiferiéket” és átláttam mekkora átverés ez az egész. Legalábbis úgy, abban a formában, ahogy futószalagszerűen bánnak a futókkal ezek a konzervgyárszerű cégek.
a kép forrása: pixabay.com