Lassan vége az alapozó időszaknak és kezdődnek a versenyek, azonban ezzel együtt az influenza szezon is elkövetkezik. A váltakozó időjárás miatt sajnos megnő az esélye a megbetegedésnek. Ez kellemetlen döntés elé állíthatja a hobbi futót. Lázasan fekszik az ágyban, pár nap múlva verseny és el kell dönteni, hogy elinduljon, vagy ne. Természetesen nekem is van tapasztalatom ezzel kapcsolatban és ezt fogom megosztani ebben a bejegyzésben.
Aki fut, fusson terv szerint
Már sokszor leírtam ezt, de igazából még sosem fejtettem ki igazán, hogy mit értek ez alatt. Van, aki azt mondja, hogy neki nem kell edzésterv, csak azért fut, hogy „lobogjon a haja”, azaz csupán az a célja a futással, hogy jól érezze magát. Van, aki viszont komolyan veszi és egy előre meghatározott cél elérésére felépített edzésprogramot visz végig. Akár így-akár úgy, bizonyos szempontból kell, hogy tervezett legyen a futásunk, főleg ha a szándékaink között az is szerepel, hogy versenyszezonban is rajthoz állunk.
Futókarrierem elején nekem sem volt előre felépített tervem a futásra, de ennek ellenére több versenyen is elindultam. Az elmúlt évek tapasztalata azonban arra tanított, hogy célravezetőbb, ha előre megtervezem a futószezont, ami azzal kezdődik, hogy a futóévet alapozó és versenyszezonra bontjuk.
Azt is megtanultam az elmúlt években, hogy az alapozásnak mi a szerepe a felkészülésben. Korábban annyi jelentőséget tulajdonítottam neki, hogy alapozás során hosszúkat futunk azért, hogy az állóképességünk jobb legyen a versenyszezonban.
Valójában ennél sokkal többről szól az alapozó időszak, mert az egész azzal kezdődik, hogy ki kell jelölni egy célversenyt és azt, hogy azon a célversenyen milyen eredményt szeretnénk elérni. Ezután jön a tervezés, azaz olyan edzéstervet kell felépíteni, ami a célverseny időpontjára hoz csúcsformába.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy közben nem lehet versenyeken indulni, de azokat ilyenkor „csak” az edzéstervbe illesztve, edzőversenyként lehet kezelni. Például maratoni felkészülés során egy hétvégi hosszú futásra simán be lehet illeszteni egy félmaratoni versenyt, de csak akkor ha képesek vagyunk a tervezett edzéstempót tartani. Tehát a lényeg az, hogy egy szezonban egy fő versenyünk legyen kijelölve, arra készüljünk edzésterv szerint és ennek során több edzőversenyt is be lehet illeszteni a tervbe.
Minden futó rémálma, hogy egy verseny előtt lebetegszik. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy mi legyen. Nyomasztja az embert, hogy ki van fizetve, illetve, hogy nem lesz befutóérem, de leginkább a szív az, ami viszi előre az embert és ezért nehéz elengedni a betervezett versenyt.
Amióta azt az elvet követem, amit az előbb kifejtettem, azóta sokkal könnyebb döntést hoznom. Ha ugyanis csak egy edzőversenyről van szó, akkor könnyen elengedem, mert azt úgy fogom fel,mintha egy sima edzés lenne. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mit kockáztatok vele.
Azzal könnyen meg tudom győzni magam, hogy ha „betegen”, vagy legyengült állapotban nem hagynám ki az adott edzést (edzőversenyt), akkor lehet, hogy a múló megfázásból komoly betegség lesz, ami akár hetekre is ledönt a lábamról. Az viszont már komolyan hátráltatja a felkészülést a célversenyre. Ugyanez a helyzet a sérülésekkel is. Ha kicsit fáj, inkább kihagyok egy-két edzést azért hogy ne fájjon nagyon, mert ha sérülés lesz belőle, akkor oda a felkészülés.
Azért futunk, hogy egészségesek legyünk
Aki nem terv szerint fut, hanem csak kedvtelésből, annak sem ajánlanám, hogy betegen rajthoz álljon, mert azt sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi amatőr hobbifutók miért futunk:
Azért futunk, hogy jól érezzük magunkat és egészségesek legyünk. Betegen, legyengülten biztosan nem érezzük jól magunkat futás közben, ha meg utána belázasodunk és betegen nyomjuk az ágyat, akkor már késő bánat azon gondolkodni, hogy megért-e annyit a befutó érem.
A legnagyobb dilemma akkor van, ha a célverseny előtt betegszünk meg. Akármilyen bölcs és tapasztalt is az ember, ilyenkor nagyon nehezen mond le arról, hogy rajthoz álljon. Ebben az esetben is kell szeme előtt tartani, hogy egy verseny sem ér annyit, ami az egészségünket kockáztatja. A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy verseny közben leszünk rosszul és annak feladására kényszerülünk. Azon túl, hogy -amint előbb is írtam- hosszú időre kidőlhetünk, mentálisan is megviselheti az embert. Gondoljunk bele, hogy egész évben arra a versenyre készülünk, amit aztán fel kell adni. Ennél sokkal jobb el sem indulni és azzal motiválni magunkat, hogy a következő alkalommal megpróbáljuk. Ebben az esetben hiányérzet marad bennünk és nem kudarcélmény. Számomra ez könnyebben elfogadható dolog.
Pár évvel ezelőtt egy tavaszi félmaratonra készültem, ahol új egyéni csúcsot szerettem volna futni. Erre minden előjel szerint lett volna esélyem, mert a felkészülés jól sikerült. A verseny előtt két nappal lázasodtam be és az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy rajthoz tudok állni. A verseny reggelén lázcsillapítót vettem be, amitől lement a lázam és jobban éreztem magam. Felöltöztem és kimentem futni egy kört, hogy kipróbáljam, hogy bírom. Egy kilométer után éreztem, hogy nincs bennem elég erő, ahhoz hogy félmaratont fussak, de nem voltam elég tapasztalt ahhoz, hogy el tudjam engedni a versenyt, ezért hibás döntést hoztam. Elmentem a versenyre, de átneveztem 10 kilométeres távra, amit végig szenvedve lekocogtam. Másnap még rosszabbul lettem, mint előtte , legalább két hét kellett, hogy felépüljek.
Mire volt jó ez a döntés a részemről? Csupán arra, hogy hazavittem egy befutóérmet. Viszont nem éreztem jól magam futás közben és utána betegebb lettem, mint előtte. Ez pedig minden észrévnek ellentmond. Én ebből az egy esetből is megtanultam, hogy ilyenkor nem szabad a szívünkre hallgatni, csakis racionális döntést szabad hozni. Ilyen esetekben jó az, ha valaki terv szerint készül, mert a tervben csak edzések és versenyek szerepelnek, nem befutóérmek és célfotók. Még jobb, ha a tervet edző készíti, aki mindig racionális megoldást fog javasolni és nem engedi „elszállni” a sportolóját.
Összességében véve azt gondolom, hogy habár néha fáj és nehéz meghozni a döntést, de mégis jobb elengedi egy versenyt, mint menet közben feladni.
