Na, az első rész alapján már alakul, de ez még mindig nem az amiért jöttél? Na figyu, mondom a lényeget..
Ha túl gyorsan kezd el valaki futni, akkor nincs idő arra, hogy aerob úton termelődjön energia, sőt arra se, hogy laktacid energiatermelés induljon be. Erre az esetre az izmokban mindig van némi tartalék ATP, amit azonnal be tud vetni. Ez a tartalék csupán néhány másodpercre elegendő. Utána viszont baj van, mert nem indult be az energiatermelés, a vésztartalék viszont elfogyott. Na ilyenkor éreztük azt hogy, épphogy elkezdtünk futni, máris elfogyott a szufla.
Tehát az esetek többségében azért fullad ki az ember, mert túl gyorsan kezd el futni. Ehhez hozzájön még az is, hogy sok esetben nincs megfelelő bemelegítés, ami szintén ronthatja a komort érzetet, azáltal hogy a merev feszes izmok és ízületek akadályoznak a mozgásban. A keringés nem készült fel a mozgásra, ezért kapkodjuk a levegőt és lehet a lábszárban viszkető bizsergő érzés, esetleg szűr az oldal!
Amennyiben jól felépített bemelegítéssel kezdjük az edzést, akkor a keringés fokozásával felkészítjük magunkat a terhelésre, a szervezetnek van ideje arra, hogy beinduljon az energiatermelés és ha az edzettségi állapotunknak megfelelő intenzitású edzést végzünk, akkor aerob tartományban maradva elkerüljük az idő előtti kifulladást.
Sajnos néha úgy tűnik, hogy a közösségi oldalak hatására, aki most kezd futni nem akar lemaradni azoktól, akik már edzettebbek, mert cikinek érzi a lassabb tempót posztolni, ezért túl gyorsan kezd futni. Tudomásul kell venni, hogy ez nem fog menni. Ha valaki évtizedek óta nem sportolt, némi túlsúllyal is küzd, akkor még a 7 perces ezrek is erős kezdést jelenthetnek. Az sem kizárt, hogy az edzést tempós sétával kell kezdeni és fokozatosan felépíteni az állóképességet.
Nem ciki ez sem. Valahogy el kell indulni és ha a cél a közérzet javítása, akkor kár belehajszolni magunkat túlzott terhelésbe. Közel 10 éve kezdtem újra én is a sportolást, mert egy baleset és gerincműtét miatt előzőleg 4 év kimaradt. Akkor 110 kiló voltam és nagyon óvatosan kezdtem, eleinte futópadon, emelkedőn sétáltam, majd lassú 7 km/h sebességgel cammogtam. Eltelt pár év és -nyilván nem kiemelkedő a teljesítmény, amire képes vagyok- de önmagamhoz képest sokat fejlődtem azzal, hogy képes vagyok fél és egész maratont futni.
Véleményem szerint, sose felejtsük el, hogy honnan indultunk el és mindig önmagunkhoz mérjük a teljesítményünket, mert nem tudhatjuk, hogy egy irigykedésre okot adó poszt mögött mi van valójában. Arról nem is beszélve, hogy ami számunkra elérhetetlen álom, az a másiknak egy könnyű edzés.
Kezdd el, és ha elkezdted ne add fel! Ha nem megy kérj segítséget!
– a kép forrása pixabay.com